Boncz Géza

 
Hölgyeim és Uraim! Kedves egybegyűltek, Szavazó állampolgárok! Tisztelt mindannyian!
Választás előtt áll az ország. Kicsik és nagyok, Fiatalok és Öregek, Innentől-Odáig, Édentől-Keletre és Jobbról-Balra. Uraim és Hölgyeim, Polgártársak! Itt csak kettő esély lehetséges, vagy Mi, vagy Minket.

Nem akarok nagy szavakat használni, mert miért ne, de mélyedjünk magunkba, és gyakoroljunk önkritikát, hogy ezek mit hagytak ránk, és hová jutottunk. Ez még egyszer nem ismétlődhet meg, mert a töltött káposzta is akkor jó, ha minél többször megmelegítjük. Elnézést a közhelyekért.

Bízzunk magunkban, azaz bízzanak bennünk. Mert az, ahogy ezt II. Rákóczi Ferenc is megmondta: A hajam azért ér a vállamig, mert kilőtték a fodrászomat mögülem. Hát ezt mondta.

Na de térjünk vissza a mára, de nem feledve a dicső Ősöket.

Hol is tartottunk, Én nem tudom, most itt tartunk, és meg is tartjuk. Megvan; itt állunk egy fontos dátum küszöbén. Kissé megilletődve, ám de azt újult erővel.

Ez a kor szava. Szavazzanak! Szavazzanak arra, azokra, akiket Önök választanak!

Szavazzanak a jobbikra! Arra szavazzanak, akire... miránk! Először is hadd szóljak itt a Nyugdíjasokról. Igen, őróluk, Anyáinkról, Nagyapáinkról, kik becsülettel érdemelték ki, hosszú évtizedes munkájuk boldog pihenését.

Igen, azt mondom, beszéljünk róla, mert róluk beszélni kell, és velük kapcsolatban mindjárt meg is említeném a tandíjmentességet.

Mert nem minden család engedheti meg magának azt, hogy gyermekét egyetemre járassa.
Mi majd kitaníttatjuk őket! Mert ez nekik jár, és az is biztos, hogy az oktatásuk felsőfokú lesz, mert emelni fogjuk a pedagógusok fizetését is.

Hol is tartottam?

Igen. Emelni kell a pedagógusok fizetését, de nem minden áron. Áronról jut eszembe Tamási. Mert ott lakik az unokaöcsém, aki szintén elkötelezettje ennek a politikának. Lesz belőle még valami. És nem csak belőle, hanem a nagybátyámból, az unokahúgomból, a menyemből, a sógoromból, a másod-unokatestvéremből és Erzsikéből, akit én időnként és tulajdonképpen.
Mert nem engedhetjük meg azt, hogy ezeket a fent említett állampolgárokat csak úgy félretegye az előző.

Hölgyeim és Uraim! Nem szabad növelni a munkanélküliek számát, mert már az ajtónk előtt toporog a mezőgazdaság.

A Búza!

Mert, ha van búza, akkor van kenyér, ha van kenyér, akkor eszünk, ha van eszünk, akkor támogatjuk a mezőgazdaságot. Nem úgy, mint ezek! Mert: a kenyér miért ne legyen fehérebb, amikor barna is lehet.

Igen, kenyér és víz!

És aki azt mondja, hogy árvíz lesz, az az ördöggel cimborál. Aki az ördöggel cimborál, az pártolja a bűnt.

Na látjátok! Hipp-hopp, és máris itt a maffia meg a robbantások. De ezeknek gátat kell vetnünk.

Mert ön és ön is szeretne nyugodtan sétálni a kisunokájával az utcán, teljes biztonságban és fölemelt családi pótlékkal.

Feltétlen szólni kell a kisebbségről.

Mert igenis meg kell oldani az Adózást. Ígérjük, az Adót úgy fogjuk csökkenteni, hogy senki sem fogja észrevenni.

Épp úgy, mint az ingyenes autósztráda használatot. Ami persze ingyenes lesz, csak azért kell érte fizetni, hogy az ellenzék ne jöjjön rá.

Azt javaslom önöknek, hogy emeljük föl a képzeletbeli pezsgőspoharainkat, és mondjuk: egészségünkre!

De mit ér az egészség, a rosszul kezelt egészségüggyel. Hassunk oda, emeljük fel a szavunkat, bíráljunk, mutassunk rá! Legyen az első számú megoldás!

Hölgyeim és Uraim!

Szándékosan hagytam a végére a Kultúrát. Mert minden Nemzet fokmérője a Kultúra és a Kulturális örökség.

Itt nekünk van még mit tennünk. És teszünk is. De ez akkora területet ölel át, hogy erről legközelebb beszélek,

Legközelebb, amikor önök bennünket juttatnak oda, ahova valók vagyunk!

Köszönöm türelmüket!

Hölgyeim és Uraim!
Aki ránk szavaz, az a jövőre szavaz.
Valahogy így: A megoldás
Isten! Haza! Család!
Nyugodt Erő!
Szabad Madár!
Omega Együttes!
Kitartás!
Erre igyunk: tiszta vizet a pohárba!