Megyesi Gusztáv

 
Ha én most V. Lajosné férje volnék, nyomban ügyvédet fogadnék, és perújrafeltételt kérnék. A feleségem volt ugyanis az az asszony, aki 1997. február 28-án körlevélben értesítette munkatársait, hogy vegyék ki pénzüket a Postabankból, mert a pénzintézet a tönk szélén áll.
A következményeket mindenki ismeri.

V. Lajosnét rémhírterjesztésért följelentette a Postabank, az ítélet csak másfél évvel később, a kormányváltás után született meg, V. Lajosnét fölmentették. Októberben aztán állt a bál, kiderült, hogy a Postabank tönkrement, ami még hagyján, de maga volt az intézményesített miniszocializmus, a piacgazdaságra épített Princz Gábor is azt fejtegette, hogy a Postabankot voltaképp tényleg az a bizonyos februári nap rengette meg, emlékszünk a képre, hajnali sorban állás, pánikhangulat a bank fiókjai előtt, s estére már húsz- meg harmincmilliárdos kivétekről szóltak a hírek.

Na most. Arról én nem beszélnék, hogy ha minden marad a régiben, és Orbán Viktor sem öltönyileg, sem verbalice nem gyűri le a legyűrhetetlen Horn Gyulát ama bizonyos közgázbéle tévévitán, s marad minden a régiben, s teszem azt, a Postabank heti tízmillióért bérli szálanként a Köztársaság téri székház takarítófülkéjében a ciroksöprűt, vajon akkor is fölmenti-e a bíróság V. Lajosnét. Nem kérdem, mert nálunk a bíróság független, és nem figyel kormányválasztásra, politikára, s a legkevésbé se befolyásolható, még saját magától sem.

Viszont, amint jeleztem, V. Lajosné föl lett mentve. Hogy nem terjesztett rémhírt. V. Lajosné nagyon rosszul járt ezzel az igazságos döntéssel. Ha ugyanis a bíróság elítéli őt, mondván, hogy rémhírt terjesztett, mi több, miatta vette pénzügyi pánik a kezdetét, miatta kapott pofont a Postabank, de akkorát, hogy nemcsak ő maga, de a kormány is beleszédült, akkor V. Lajosné egy hős. Akkor ő szegény eleddig méltatlanul mellőzött antikommunista, aki az MSZP ellenszekerét tolta, ami annyit tesz, hogy a több mint kormány-, de kevesebb mint rendszerváltás elvének és gyakorlatának legodaadóbb híve volt már a Horn-terror alatt is.

Igazi polgár.
Akkor neki most járna azért valami.

A Fidesz-kormány fizet, mint a katonatiszt. Boldog-boldogtalannak, de főképp hülyéknek, koalíciós alapon meg másképp is, rendezni kell a számlát, meghálálni a korábbi szolgálatokat, miegyebeket. Nem azt követelem, hogy V. Lajosné legyen mondjuk miniszter, kormányhivatalnok, igazgatósági meg felügyelőbizottsági tag, ahhoz nem tud eléggé hazudni, félreinformálni (annak idején a beosztottjainak egyből megmondta az igazságot), ő túlságosan komolyan veszi a nyilvánosságot, plusz irritáló módon tisztességes, ami hivatalnokidegen tulajdonság.

De legalább egy napra, midőn rutinszerűen kényszerszabadságra küldik mondjuk az APEH dolgozóit, az épp arrajáró számítógépes szakemberekkel engedjék már be őt is az épületbe. Aki ennyire kollegiális és a lakosság érdekeit szem előtt tartó dolgozó, mint V. Lajosné, az joggal buherálhatna adatilag meg eltüntetésileg a gépeken, legfeljebb nem 45 milliós áfa-csalások tűnnének el keze nyomán a nagy semmibe, hanem csak szaros kis ezrek, ügyetlen melléfogások, átlátható, kényszeres kis ügyeskedések, úgy nagyjából az, ami ennek az országnak még maradt.

Ha ugyan ez is nem egy rémhír.