Lehoczki Károly

 
Jobb, ha már az elején tisztázunk valamit: a szthanovizmus nem akkor született meg, amikor Sztahanov megszületett! Mint ahogy a nagy világvallások apostolainál az lenni szokott, Alekszej is csak bolyongott a nagyvilágban elhivatásának pillanatáig, valamit keresve, de pontosan nem tudva, hogy mit. A Centralnaja Irmino bányába is csak azért szegődött el, hogy keressen egy kis lóvét, ugyanis lovat szeretett volna venni, amivel megműveli földecskéjét. De hamar kiderült, hogy született vájár, úgyhogy elvégzett egy „modern fejtőkalapács használatáról” szóló tanfolyamot, és a bányában is ragadt. Amíg a többiek vért pisálva naponta alig hét tonna szenet termeltek ki, addig hősünk lazán 10–12 tonnát teljesített, s még csak nem is volt párttag (képzeljük el, ha az lett volna). Így nem csoda, ha a politikai vezetés a nagy termelékenység fokozására kiagyalt rekordmozgalom kulcsfigurájának az 1905-ben született Alekszej G. Sztahanovot pécézte ki. És nem is csalódtak benne. Első rekordját 1934-ben állította fel, amikor nem kevesebbet, mint 102 tonna! szenet fejtett ki. (Azért csak ennyit, mert közben elfogyott az állványfa.) Ez a napi norma 1457%-ának felelt meg. Ilyen srác volt ez a mi Alekszünk. Egy hét múlva pedig már 175 tonna fekete gyémántot küldött fel a tárnából. (Csak zárójelben említem meg, hogy kollegája, bizonyos Izotov rá két napra 310-et.) Innentől őrült szabadverseny indult el a szovjet dolgozók millió között, bányásztól a cukrászig bezárólag. Na ekkor született meg a sztahanovizmus. (1934. augusztus 30.) Magyarországon (ki tudja miért?) csak 1949-től hódoltak az új őrületnek. Leghíresebb élmunkás karrieristánk a fémgyalus Pióker Ignác volt. Náci 1953-ban már az 58-as tervén dolgozott, 54-ben befejezte, amit csak 1964-ben kellett volna befejeznie, amiért Kossuth díjat kapott, és halmazati jutalomként országgyűlési képviselő is lett. Az 50-es évek derekára valahogy elhalt a mozgalom, s már el is temettük, de mily huncut rendező az élet, pont az újraéledő kapitalizmus támasztotta fel azt halálából. A teljesítményhajhászás soha nem látott csúcsokat döntöget manapság. Csakhogy amíg hajdanán a proletariátus járt ebben az élen, addig ma a „fehérgallérosok” viszik a zászlót. Oly mértékű pénzkitermelés folyik, hogy az összegek hallatán belefájdul az ember feje. Lássunk néhány mai élsztahanovistát a számok tükrében. Ha egyévi átlagfizetést mondjuk 500 ezer forintnak veszünk, akkor például a Fradi vezetősége a Bajnokok Ligájáért kapott és a kasszából „kitermelt” 500 milliója 100 000%-ra jön ki. Hmm! Büszkeség tölti el nagy magyar lelkemet. Hol vannak ehhez képest a donyeci bányászok!

Alekszej G. Sztahanov, vájár 175 tonna szén/nap = 2650%	Pióker Ignác, fémgyalus 624db csapágy, golyóval/nap = 1470%	Lupis József, bankár 2 400 000 000 Ft/5 év = 96 000%
Tocsik Márta, jogász 800 000 000 Ft/év = 160 000%	Zemplényi György, sportmanager 320 000 000 Ft/3 év (külföldi munkát nem számolva) = 21 333%	Princz Gábor, bankár 140 000 000 000 Ft/10 év = 280 000%! csúcs!!(csengő)
Globex Holding, befektetés: A mennyiség lapzártáig ismeretlen, ahogy a főnökség tartózkodási helye is. A maga szakterületén valószínűleg csúcsot fog dönteni.