Nem Értem
HÓCIPŐ 1999.I.13
- XI/1.
A Népszabadság vezető publicistája
írta még kora tavasszal, hogy Horn minden bizonnyal a század legsikeresebb
magyar miniszterelnöke. Pár hónapra rá Járai pénzügyminiszter jelentette
ki, hogy az utóbbi évek legjobb költségvetését terjeszti a Tisztelt Ház
elé. Orbán pedig december utolsó szerdáján mondta be szokott heti rádióműsorában,
hogy az ország az elmúlt évtizedek legsikeresebb fél esztendejét hagyta
maga mögött. Azért nem gondoltam volna, hogy én leszek az ezred hülyéje,
aki mindezekből mit sem vesz majd észre.
Rendkívül kedvelem Bayer Zsolt eszmefuttatásait.
Dinamizmusában van valami az ifjú Marosánból. Sajnos írásokban nem lehet
annyira üvöltözni, de azért hallani. Minden alkalommal kíméletlenül leszámol
az osztályellenséggel, pörölycsapásai elől a legagyafúrtabb liberálisok
is rémülten hőkölnek hátra. Gondolom, némi elégtételt ad neki, hogy afféle
Pokol Béla-előzetesként abban a lapban igazíthat helyre bibsizve, amely
nemrég még slapajként szalajtatta ideoda, amíg az Aktuális kicsiny gerillacsapata
magához nem vette, hogy Guevaraként harcoljon Amerikában a fiatal demokraták
feltámadásáért, addig is a nézőkre adván le egy sorozatot. A Népszabadságban
általában TGMre lődöz, mivel az a fixa ideája, hogy ettől előbb utóbb
kollégai besorolást kap a szellem világába. De hagynám őt, Horn is kikérte
magának, még mögé sorol.
Másnap Tóth Gy. László politológus
osztja ki ugyanott az MSZP és az SZDSZ érdekkörébe tartozó úgynevezett
független véleményformáló értelmiséget, akik fokozódó gyűlöletkeltéssel,
a politikaiszellemi közélet hiszte-rizálásával próbálják csökkenteni a
kormány mozgásterét.
Aznap Elek István is beindult, a
Népszava vele ünnepelte a rádiós kuratóriumok Parlament általi kibővítését,
és a Magyar Hírlap vételi kísérletét, neki is volt egy ragyogó mondata:
Elfogadhatatlan, hogy csupán az üzleti haszonszerzés érdekeitől függjön,
milyen gondolatok, eszmék kerüljenek a nyilvánosság elé. Mert ha csak a
piaci racionalitás érvényesül az eszmék, a szellemi javak piacán is, akkor
a kommersz, a bulvár fogja uralni a nyilvánosságot. A kormánynak alkotmányos
kötelessége, hogy a közjó érdekében aktívan fellépjen ezzel szemben.
Mi ezt kevésbé szebben úgy fogalmazzuk
immáron hónapok óta e hasábokon, hogy miután Antall, Boross és Horn emberei
szinte minden mozdíthatót elprivatizáltak, Orbánék már csak az államot
tudták privatizálni. Proudhon persze durvábban fogalmazná. Hogy világosabb
legyen a dolog, Tóth Gy. László és Elek István miniszterelnöki főtanácsadóként,
Ba-yer Zsolt a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatal főtanácsadójaként
jegyzi a cikkét. Meg kéne próbálkozniuk egyszer a kommersz és a bulvár
piacán is, ahová ölég régen írunk mi, Hócipősök, szerintem nagyon sokat
adnának a soraikért. Ne csak mindig a közjó érdekében!
Érdekes összeállítást közölt a Népszabadság,
majd a Népszava Orbán decemberi csatangolásairól. Szombathelyen egymilliárdot
ígért a levéltár bővítésére, Kövér városában, Pápán 991 milliót a kórháznak
és 500 milliót az Esterházy-kastélyra, Kaposvárott 230 milliót kap a Táncsics
Gimnázium felújításra, és 280 millió jut a megyei és városi könyvtár bővítésére.
Miskolcon azt jelentette be, hogy másfélmilliárddal támogatják a diósgyőri
kórház rekonstrukcióját, a karcagi kórházra kétmilliárd, a Fejér megyeire
730 millió jut. Egy siófoki kollégium 290 millióra számíthat, ahogy Szolnok
megye közgyűlésének intézményei is több százmillióra. Pápán hangsúlyozta,
a kormányzat véget kíván vetni annak, hogy Budapesten elsőrangú, vidéken
pedig másodrangú állampolgárok élnek. Szombathelyen pedig hozzátette, a
jövőben minden olyan település kiemelt támogatásra számíthat, amely eddig
valamilyen okból méltánytalan helyzetbe került. Csupán egyetérteni lehet
a miniszterelnök úr szavaival, csakhogy e településeknek és megyéknek van
egy közös érdekessége, mégpedig az, hogy jelenleg mindegyikben jobboldali
a vezetés, bár az örökmosolyú szóvivő szerint ez merő véletlen. Megértem
persze a főnökét, valahogy le kell számolni a feudális, a szociális és
a liberális oligarchiával, korunk Borsa Kopaszaival, Csák Mátéival, Zách
Felíciánjaival, különböző királyi adományokkal, kiváltságokkal növelve
a kormányhű városok számát, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond vagy Mátyás
sem csinálta különben. Még az sem kizárt, hogy egy újabb kiruccanás során
további bányászati jogot nyer egy idősebb alcsúti polgár. Addig is tovább
épülget viszont a vatikáni Szent Péter tér, akarom mondani Kossuth tér,
a Parlament, az FVM és a Kancellária után most a Néprajzi Múzeum kerül
hozzájuk, lassan már csak a pápai gárdisták hiányoznak.
Pápai látogatása napján az MTI egy
másik eseményről is hírt adott: Lévai Anikó, Orbán Viktor kormányfő felesége
egy kamionnyi segélyszállítmányt állított össze és küldött el az árvíz
sújtotta Kárpátaljára. A miniszterelnökné ajándékát – ruhaneműket, élelmiszereket
és a karácsonyra tekintettel a gyermekeknek édességeket – vasárnap adták
át Csetfalva polgármesterének a Külügyminisztérium és a Határon Túli Magyarok
Hivatalának képviselői.
Sajnos a hír nem számol be arról,
hogy Lévai Anikó helyett miért más vezette a kamiont, és egyáltalán miből
állította össze a rakteret, a havi kosztpénzből, férjeura régi farmereiből,
a miniszterelnöki rezidencia fregolijáról és fridzsideréből, netán a család
vagy az egész kormánypereputty is besegített, s csupán ő gyűjtötte össze?
Csakhogy akkor nem az ő ajándéka lenne! Nem tudom. És mit csinált aznap
a kis cárevics? Semmi pápa, futballvébé? Vagy lehet, hogy a Kancellária
és
a Művelődési Minisztérium képviselői mentek helyette aznap iskolába?
Jópofa volt, amikor Torgyán doktor
többször is frakcióvezető-helyettes úrnak titulálta Hornt, aki a házszabály
alapján persze csak így kaphatott lehetőséget arra, hogy napirend előtti
nagyívű kritikáját elmondja a kormányról. Amúgy a 389 fős házban az öt
és fél frakciónak alig 69 frakció- vezető-helyettese van, ami, ha úgy vesszük,
nem is sok. Ha a hányadost nézzük, akkor egy mezei képviselőre az MDF-ben
2,20, az SZDSZben 0,78, a MIÉPben 0,72, az MSZPben viszont csak 0,21,
az FKGPben 0,15, a Fideszben pedig elenyészően kevés, mindössze 0,09 frakcióvezető-helyet-tes
jut. Ám a Fidesz úgy akarja módosítani a házszabályt, hogy februártól csak
háromhetente ülésezzen a parlament, nem nehéz kiszámítani, hogy ha az illető
urak nem lesznek elég éberek és fürgék, akkor ebben a szezonban a
frakcióvezető-helyettesek fele már szóhoz sem jut. De van egy ellentétes
vonulat is a T. Házban, ugyanis a látottak alapján nem kizárt, hogy Kovács
és Kuncze kérdéseire a kormányfő nevében ezentúl a vízhordó válaszol.
Bánk Attila, a kisgazdapárt frakcióvezetője
pestiesen szólva alaposan belecsapott a lecsóba, amikor hatpárti elmélkedést
javasolt a választójogi törvény módosításáról, hisz a kis pártok kiszórását
a Fidesz az MSZPvel kettesben akarta levajazni. Kérdés persze, hogy a
másik is? Pedig nem is oly rég – egyikük nyolc, másikuk négy évig – mindketten
kicsik voltak. A nagycenki Széchenyi-kripta jelmondata ugrik be: voltunk,
mint ti, lesztek, mint mi.
1989ben, a prágai bársonyos forradalom
idején egy ország izgult érte, társával együtt felváltva ültek egymás nyakában,
sokunkat képviselt a Vencel téri tömegben. A társa el is tűnt, már úgy
értem a közéletből, persze kiengedték őket a cseh betonfejűek, és hamarosan
a változás egyik szimbólumává nőtte ki magát. Nem volt nehéz, szép szál
fiatalember, a testvére máig tartja a hazai magasugró rekordot. Éles eszével
különösen Hornék dolgát nehezítette meg, a Tocsik-bizottság elnökeként
egy ízben a kormányfőt és az SZDSZ elnökét is beidézte, nem nehezményezték
a személyét, mentek elé, ahogy kell, neki pedig ment fel szépen a népszerűségi
indexe. Pető viszont hamarosan lemondott, míg ő valóságos médiaguruvá változott,
minden éles ügyben hozzá szaladtak először az újságírók. Hosszú haja alól
időnként kivillant a fülbevaló, farmereit maga koptatta, koncerteken is
gyakran megfordult. 94 tavaszán kérdeztem tőle, jössz a BSbe a Zorán–
Bródy–Koncz–Hobó négyesre? Csodálkozva kapta fel a fejét: – Én, hozzájuk?
A John Luriera megyek!
A Jarmusch-filmekből ismert avantgarde
szakszofonost én is kedvelem, ahogy biztosan Selmeczi Gabriella is. De
mostanában más dizájn jár, az új koalíció a parlamenti eskütétel előtt
a Bazilikában kezdett, bár őszintén szólva Szájer jobbján őt nem láttam.
A miniszterek között sem, Orbán visszaküldte az iskolapadba, mert a nagy
rendszerváltásban elfelejtette az utolsó vizsgáit letenni a jogon. De így
legalább az első félévben nem volt annyira befogva, mint a többiek, még
a fodrászhoz is elmehetett, nem csoda, hogy már megszokásból ismét hozzá
rohantak az újságírók, ha valami új botrány volt a levegőben. Simicska
kinevezésekor, a sok leadott cég hallatán is csak mosolygott, és közölte,
aki rendesen fizeti az adóját, annak semmitől sem kell félnie. Szép válasz,
Németh Károlynak vagy Óvári Miklósnak is dicséretére vált volna. Pedig
a kérdezők valahogy nem erre voltak kíváncsiak, hanem a Főapeh finoman
fogalmazva is viharos előéletére. De még a szobatárs fenyegette meg a sajtót.
Hősünket nem izgatta, igaz, nem ő tűnt el, hanem a Forró. Ahogy mostanában
az sem izgatja, hogy kétharmados túlsúlyba kerültek a Magyar Rádió, az
MTI és a Dunatévé kuratóriumában, és ettől kezdve bármit megtehetnek. Szintén
csak mosolyog, ő kezdettől mondta, hogy ez a passzus rossz lesz, de hát
nem hallgattak rá Magyar Bálinték, mit tegyen! Az meg valahogy kimehetett
a fejéből a sok tanulásban, hogy az MTV ügyét hónapokig nem hagyta leválasztani,
mondván együtt kell megoldani a rádióval, az MTIvel és a Dunatévével,
most meg valahogy kimaradt a Szabadság rét, amióta a Feledy meg a Heltai
küldi benne rohamra a békepapokat az újraállamosított Havassal. Igaza van,
nem történt semmi, csak egy kis lyuk a demokrácián, ettől az még nem ementáli,
maximum mától kezdve nem az egész, csupán egy fél ország kedvence lesz.
Bár most a negyed sem kizárt, hiszen magának Szent Józsefnek kell nekimennie,
aki természetesen állami félmilliárdból akarja ismét zöldbe borítani az
Üllői utat, s azonnal meg is üzente, el a kezekkel a Fraditól, mással szórakozzon
a Tamás. Deutsch viszont egységes állami kezelésbe akarja vonni a pályákat,
hát nagy meccs lesz, nagyobb, mint ami a magnós Kovács és Orbán lábteniszpartnere
között zajlott a decemberi MLSZ-közgyűlésen. Hiszen az egész koalíció eddigi
nyugalma azon alapszik, hogy a kisgazdák vezére jövőre magát jelölheti
államelnöknek, s ahhoz akarta ugródeszkául az ország legzöldebb csapatát.
Bár két vizsgája még hátra van az előre felesküdt sportminiszternek, de
azt hiszem, ez lesz az első igazi vizsga. És még azt is bekaphatja, mindezt
azért teszi, mert MTK-drukker. De majd csak tömi labdával valaki a Vasas
öregfiúkból.
Májusig tíz kurátora volt a Magyar
Rádiónak. Arányosan öt kormánypárti (MSZP, SZDSZ) és öt ellenzéki (Fidesz,
FKGP, MDF, KDNP, MDNP). A választás óta a polgárok akaratából helyet cseréltek,
előzőek lettek az ellenzékiek, utóbbiak a kormánypártiak, pontosabban a
Fidesz szerint a két néppártos maradt ellenzéki, s jön hozzá a MIÉP,
tehát nyolcra nő a számuk, azaz a médiatörvény szerint a kormánypárti oldalt
is ki kell egyensúlyozni nyolcra. Viszont ha a várható voksokat nézzük,
akkor a MIÉP, a KDNP és az MDNP szavazatával már 11:5 az arányuk, azaz
több mint kétharmad, és így javasolhatják az elnök elmozdítását, illetve
újat a helyére. Igen ám, de a média kurátorai ellenzékiségét a KDNP és
az MDNP is vitatja. Mizsei Zsuzsanna szerint ez az ő dolguk és nem a kormányfőé,
Kónya Imre inkább a semlegességre hajlik. A KDNP országos elnöksége a másik
két testületben lévő képviselőjével együtt vissza is hívta rádiós kurátorát,
mondván, Lukács a Rapcsák-féle Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagja,
akikkel választási szövetséget kötött a Fidesz. Ily módon viszont egy fővel
csökkenne az „ellenzék”, azaz a kormánypárti oldalnak is vissza kéne hívnia
egy főt, vagyis 9:5re módosulna a tényleges arány, s így már nem lehetne
az elnök elmozdítását kezdeményezni. Ám Lukács Tamás nem hajlandó a visszalépésre,
szerinte őt a parlament választotta, volt pártjának erkölcsi alapja sincs
rá, sőt még pártelnöke legitimitását is kétségbe vonta.
A dolog teljesen világos:
1. Ha Lukács a KDNP tagja, akkor
nem ellenzéki, hiszen Giczyék kinyilvánították, hogy ők nem azok.
2. Ha Lukács a Rapcsák-féle szövetséghez
tartozik, akkor sem ellenzéki, hiszen a Fidesz szövetségesei, s még minisztert
is adnak.
3. Csakhogy Lukács úgy tagja Rap-csákéknak,
hogy ők az igazi KDNP- sek, Giczy az illegitim, vagyis a Magyar Kereszténydemokrata
Szövetség nem létezik, csak akkor létezik, ha Giczy kétségbevonja, ha pedig
kétségbevonja, akkor se létezik, mert ők a KDNP, ami nem lehet kormánypárti,
hiszen nincs a kormányban, csak a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség,
az igazi KDNP.
4. Így tehát az van, amit az Áder
mond. Illetve amit neki mondanak.
Hódmezővásárhelyen Rapcsák rokonai
három éve 2 és fél millióért vettek egy belvárosi telket, amit most
84 és fél millióért adtak el. Képzeljék, véletlenül eltalálták, hogy bevásárlóközpont
lesz rajta! A polgármester szerint a dolog törvényes. Hát persze.
Joschka Fischer szüleit a háború után
telepítették ki Budakesziről. Így aztán külügyminiszterként kell tengetnie
a napjait, ahelyett, hogy kisebbségi ön-kormányzati képviselő lehetne
nálunk.
Szilveszter délutánján a tetszhalott
lovi is megelevenedik, Nyilasi ígérete ellenére ugyan nem jött, tán éjfélig
még tiltja a szerződése, de Sárközi jogászprofesszor bőrdzsekijében már
ott toporog a szabadtéri kokszkályha előtt, itt az egész Ladánybene, a
politikát Horn Gábor szakálla képviseli, a tévés Fábrysanyi szerkesztője,
Doszpod Béla szilvóriummal kínál, szerencsére ott a zsebemben egy pezsgőspohár,
amit Böjtéék nyomtak az előző futamban a kezembe, az új évre és az új Jancsó-filmre,
Kocsi Tibort azért nem kérdezzük, hogy van a Boti. Mindenütt fiatalok,
egy ötvenesnek is örülnek, már amit a százas tikettjükre nyertek. Őket
kéne megnyerni Széchenyi álmának, romlatlan kíváncsiságukra egyetlen adalék,
nagyobb társaság közepén gyönyörű szőke lány, egyszer csak a pálya felé
fordul, fülig ér a szája, és lelkesen felsikolt:
– Ott egy ló!
A fenti sorokat az MTI adta ki,
1999-ben várható eseménynaptáraként. Remélem Chirac nem egyedül fog szomorkodni
a Fehér Ház kertjében, volt rá példa nemrég. Ami a magyar eseményt illeti,
hát nem tudom, külföl-dön kicsit csodálkoznának e fogalmazványon, mivel
momentán maximum Iránban, Pakisztánban vagy Kínában szokták előre bejelenteni
a kivégzéseket, s a Tanú óta nálunk sem szokás összetéveszteni a vallomást
az ítélettel. Júliusban még a miniszterelnök is azt üzente a Postabank
menedzsmentjének, dolgozzanak nyugodtan, majd időben megtudják a döntést.
Ami lehet persze, hogy Pál esetében is megszületett. És a kisrészvényesek?
Már attól a kis műsortól is meg akarják fosztani őket, amíg a híradósok
kedvéért apró tárcsáikkal pár percig lázonghatnak? Vagy ezentúl nálunk
is előre jegyet lehet váltani az ünnepélyes közéleti nyakazásokra? És mikor
adják ki a 2002es eseménynaptárt? Mondjuk: Máj. 12. vasárnap. – O. V.
leváltása.
Polgár Dénes egykori műsorában, A hétben
valami rettenetes szőke nő makog. Elébb azt hiszem, nyilatkozik, de aztán
kiderül, ő a műsorvezető. A végén Kopátsy Sándor, friss kormánykitüntetett
közli, hogy az idei a nép költségvetése. Bevégeztetett.
| AZ ÉLET NEM EGY HABOSTORTA |
– Üdvözlöm, Pelikán, rég láttam.
– Tiszteletem, Virág elvtárs, hogy
a kurva életbe kerültem megint ide?
– Hagyjuk a szexualitást a hanyatló
nyugat ópiumának, inkább azt mondja meg, miképp keveredett megint bele?
– Nagy József sülysápi lakost egy
spanyol csőszkunyhóban ismertem meg, amint éppen békaemberekkel beszélgetett.
Egy ismerősöm, aki az Apehnél nyomozott, név szerint Galván Tivadar mutatta
be nekem, mint illegális Si-micskát, akinek társaival együtt rejtekhelyre
van szüksége.
– Mi lett az áfával?
– Nem tudom kérem, engem ez a Nagy,
amúgy Úri polgármestere kért meg rá, hogy az ürgéket szolgáltassam be,
azt nem mondta, hogy felvesz rájuk 85 milliót. De hát Virág elvtárs ezt
tudja, hiszen úri szabó volt.
– Mi köze az egészhez Bátonyi Sándornak,
a Szolidaritás Szakszervezet vezetőjének?
– Akkor még nem sejtettem, hogy
Lech Walesa a Horthy rendőrség beépített embere és az imperialisták aljas
ügynöke. Ez történt Lellén, kérem.
– Micsoda?
– 455 millióért rásóztak valakire
egy 110 milliót érő üdülőt.
– Kire?
– Szegény Dezsőre.
– Talán Bercire.
– Papp Albertet egy ferencvárosi
elnökválasztáson ismertem meg. Szívós pasas. Doktor Kotász és doktor
Kárpáti mutatta be nekem, de azt mondták, nem akasztás lesz, hanem
borotválás.
– Pappnak a szeme sem áll jól.
– Mert nem tetszik ismerni a Bogót!
– Nagy szerint Önök hozták össze
azokkal, akik nevében a 85 milliós áfacsalást el kellett követnie.
– Nagy Józseffel tavalyelőtt júniusban
a Kanári-szigeteken találkoztam, ahol véletlenül a családommal nyaraltam,
de rögtön, három hónapra rá kiadtam a nemzetközi elfogató parancsot ellene.
– Ez nem igaz.
– Hát persze, mert nem tudtam a
címét, de a nyomozást elrendeltem.
– Úri polgármestere szerint lehet,
hogy Önök pénzelik, havi másfélmilliót kap, hogy ne jöjjön haza.
– Akkor most ő az Úri Geller.
– Mit tud az ürgéről?
– Az ürge a gát legveszedelmesebb
ellensége.
– Milyen ürgékről beszél?
– Hát a Josipról meg az Ibrahimról.
Le kell vágni a farkukat, a MÉH két forintot ad érte darabonként. Nem ezért
vettek fel az adórendőrség élére?
– Azt én nem tudhatom.
– A Kántor szaglászik az ügyben.
– Az kicsoda?
– Kántor Tiborral Simicska Lajosnál
ismerkedtem össze, Dietmar Clodo felesége mutatta be nekem, akiről akkor
azt hittem, hogy Edwards, nyugalmazott izraeli őrnagy.
– Azt tudja Pelikán, hogy a nemzetközi
helyzet fokozódik?
– Tudom, Virág elvtárs, de nem
én zabáltam fel a magyar narancsot, hanem egy alcsúti fiatalember. Kicsit
sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.
– Nagy József egy bizonyos Óriás
Tamást is belekevert az ügybe, akit az Aranykéz utcában láttak utoljára.
– Nem tudom kérem, feketevágás
lehetett. Vagy szellemvasút.
– Lehet, hogy példát akartak statuálni?
– Ugyan, bolond az kérem, egy madridi
uszodában azt kiáltozta, hát Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?
Én már szart érek?
– Pelikán József, ne hazudozzon
itt tovább.
– Én László vagyok!
– Nem nyitok vitát. De akkor most
mihez akar kezdeni?
– Visszamegyek a gátra kérem, hátha
elfeledem az egészet. Pintér Sándorral egy vacsorán ismerkedtem össze...
Nem értem a felháborodást a költözés
végett, hát nem jobb, ha ez a kormány minél elöbb múzeumba kerül?
