Lehoczki Károly

A hírnök jő, s pihegve szól: – Hé barátom, hallottad? 2000-ben mégsem lesz magyar hont bemutató kiállítás Disneyland-ben! A Nemeskürty lefújta az akciót. – Na és aztán, ki nem sz...ja le? Tök igaza van! Majd pont az hiányzik Magyarországnak, hogy egy „Hófehérke élete a törpék házában” című állandó kiállításból ideiglenes leválasztott 200 négyzetméteren mutogassuk országunk 1000 éves történetét. Nehogy má’ a Donald kacsa tanítsa repülni a turulmadarat!!! Na azért itt még nem tartunk!

– Lehet, hogy kicsi, de annál híresebb ország a miénk, gazdag történelemmel. És ezt mindenki tudja külföldön is. Na persze ne azokból az átlag prosztókból induljunk ki, akik saját népük történelmét sem ismerik, hanem az olyan iskolázott fazonokból, akik tanulták és értékelték is erőfeszítéseinket a történelem folyamán. Nos akkor lapozzunk fel néhány külhoni törikönyvet, hadd lássuk, mit írnak rólunk. Itt van mindjárt az 1990-ben kiadott iszonyú vastag Európa népeinek története című átfogó mű. Így mutatnak be minket (igaz, a szlovákok címszó alatt): „Ez a csodálatos nép (mármint a magyarok) 900 és 950 között csaknem egész Közép-Európát rémületben tartotta kalandozó hadjárataival.” A legközelebbi elismerő szó 1989-ről olvasható, amikoris a magyarok áttörték a képzeletbeli falat a megosztott Európában.

Ennyi. Az egész rohadt 1000 évből ennyi maradt meg rólunk. De nem kaptunk helyet „Európai táplálkozás kultúrtörténete” című műben. De még a „Zene Európájá”-ban sem. Bartók, Kodály, Lehár meg sem született. Negyven-egynéhány német tankönyvből egyetlenegy említi csak meg, hogy a tatárok Magyarországot is feldúlták. Egy pedig kifejezetten kitér rá, hogy a mongol támadás elkerülte országunkat. Utána itt is szünet. A törökök elleni küzdelem csupán Habsburg-féle belügy volt. Se Hunyadik, se Mohács. A legközelebbi említésre méltó magyar esemény mind az európaiaknál, mind az amerikaiaknál az 1848-as Kossuth-féle „lázongás”, majd az 56-os forradalom. Nemeskürty tanár úr! Nem kellene mégis elmenni a Disneyland-be?