Majláth Mikes László

Patikateszt

Történeti kontinuitásba helyezés: a háború előtti, hajdanvolt gyógyszertárak szinte kongtak az ürességtől. A patikárius gyakorta felkötötte magát a mestergerendára, hogy lásson egy kuncsaftot, amikor levágja valaki a kötélről. A népi demokrácia beütésével a patikák tömeges megrohamozása vetekedett a Téli Palota előtti inkriminális helyzettel. Az ingyenes betegbiztosítás, az olcsó gyógyszer megtette a hatását, a heti bevásárláshoz tartozott néhány kiló patikaszer beszerzése és a spájzban történő, lejárati időn túli rohasztása. Midőn a demokrácia elől eltűnt a népi jelző, a patikák elől is eltűntek a sorok. Két okból. Ad egy: megszaporodtak a patikák, mint a bagzó nyulak kikeletkor. Ad kettő: a jónép már nem bírja fizetni a gyógyszerszámlát, inkább szép csendesen kiköhögi a lelkét a sublót alatt.

Patikasűrűségi együttható: valóban örömteli a tehetős beteg számára, hogy minden sarkon gyógyszertárra bukkan, nem úgy, mint a kettővel ezelőtti átkosban. A patikák általában dúsan terített asztalokhoz hasonlítanak, megtalálható minden, mi szem szájnak ingere. „Annyi szépítőszer áll felhalmozva ilyen helyeken, mintha az emberiség igazi baja nem is a betegség volna, a sok-sok nyavalya, hanem a rútság.”

Kosztolányi-effektus: az előbbi jegyzőkönyvi megállapítás Kosztolányi Dezső kartárstól való, akit Esti Kornél kartárssal együtt bevontunk a patikatesztelésbe. Kosztolányi kartárs már a harmincas években felfigyelt a burzsoá típusú patikák azon jellemvonására, hogy kívülről úgy néznek ki, mintha illatszerboltok volnának. Valójában pedig csak illatszerboltnak álcázott gyógyárudák. Az elszánt betegnek át kell verekednie magát a bőrápolók, ínyápolók, kenceficék, izzadásgátlók és csodabalzsamok kordonján, csak azután juthat el a valóban gyógyhatású izék birodalmába.

Vásárlási menetrend: odaáll az anyóka a pulthoz, kezében tizenkét darab recept (ejtsd: vény), s rebegő hangja szégyenlősen száll a légben. Aranyoskám, tessen csak ütni befele a gépbe, de ezer forintnál tessen leállni, mert jön a villanyszámlás. A patikusnő keze turkálni kezd a tizenkét vény között, kiválaszt egyet. Ez a gyenge hashajtó talán kijön egy ezresből, mondja együttérzően, ezt tetszik kérni, vagy a vérnyomáscsökkentőt, netán a visszérkenőcsöt. Abból adjon, galambocskám, amit nem étkezés után kell bevenni.

Patikaetika: szó nem érheti a patikus kisasszonyok illemtudását és szakértelmét. Kedvesek, alaposak, körültekintőek, udvariasak és jószagúak. Ha kell, mindent elmagyaráznak a hülye betegnek, hová kell dugni a kúpot, mi az, hogy külsőleg, mikor mit kell bedörzsölni, és hová kell dobni az orrcsepphez mellékelt sorsjegyet, hogy megnyerjük a kéjutazást Kelet-Kenyába. Kedvenc újpesti patikámban (Nádor) a kisasszony minden hónapban mosolyogva megkérdezi, hatott-e a svájci gyógyszer (négyezer forint!) a jóindulatú prosztata-megnagyobbodásomra. Természetesen nem hatott, de jól esik az együttérzés. Újabb szokás, hogy a nagyobb patikákban már biztonsági őr áll az ajtóban, nehogy egy fegyveres támadás során az ellenséges kommandó elrabolja a bébitápszereket.

Nomen est omen: sokban segíti a betegek tájékoztatását, hogy visszatért a régi módi, a patikák saját névvel rendelkeznek, nem úgy, mint a kádári érában. Így ma már sötétben, nagy ködben is felismerhetjük a Szent Eulália, a Szent Naphasolin, vagy az Olajban főtt Szent Appendicitis nevet viselő gyógyhelyeket.

Magisztrális munkadíj: a mellékelt dokumentum bizonyítja a patikák alapos bürokráciáját és a dokumentarista hűséget. Egy köhögés elleni kanalas löttyért a következő bontásban fizethetünk: a lé maga 96 forint, hozzá a német gyártású, kétdecis barna üveg 50 forint, a 28 mm-es műanyag kupak (nemzetiség?) potom 8 forint, az egész hóbelevanc magisztrális munkadíja pedig 100 forint. Búvárkodásom eredménye: a magisztrális díj nem a római szenátus különadója, hanem a helyben elkészítés, összekeverés, kutyulás ellentétele. Szebb, mint egy hurutos eposz, mint egy idült elégia, vagy egy krónikus aforizma.

Fiat lux: a gyengébbek kedvéért a Fiat lux, nem a Fiat Panda luxuskiadása, hanem aztat jelenti: legyen világosság! Újpesten – csak onnan tudok elindulni, mint mások a kályhától –, a gyönyörűséges Árpád úton volt valaha a nyilasház. Ezt csak nagyapám elbeszéléséből tudom, az már saját élmény, hogy ebben a házban működött később a Fény mozi, melynek első sorában izgultam végig a Huszárkisasszonyt, a Spessarti fogadót és  A hajókkal a bástyák ellen-t. A rusnya bolsevizmus bukása után a Fény mozi nevét megváltoztatták, lett belőle a polgári demokratikusabb Lux. Ennek ellenére egy lélek sem járt moziba, s nemrégiben bezárt a műintézmény. A mozi előcsarnokában pompázatos patika nyílt, remek árukészlettel és készséges személyzettel. Csak azt szeretném tudni, mi lehet hátul a nézőtéren. Talán ott vetítik Fellini posztumusz opuszát, a Magisztrális munkadíjat. Főszereplő: Marcello Mastroianni és Germicid Reparon.

Szakirodalom: Patika tükör és Heti patika című periodikák, az Optimum Alapítvány „Amit tudni kell a gyógyszert szedőknek” című hézagpótlója, vény nélkül árusítható gyógyhatású szerek 345 féle szórólapja, Szép Ernő Patika című drámája, Kosztolányi Dezső novellája „A patikus meg ő”, valamint Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság.