Fábry Sándor

Elirigyeltem Szilágyi Jánosné Vidák Györgyi sikerét, gondoltam, fordétok egyet a bundán, s meghívom műsoromba nehány humor körül sertepertélő kollégámat, akiknek hétköznapi öltözködése régóta példa előttem. Lényeges tehát leszögeznünk, hogy amit itt látunk, az nevezetteknek a mindennap. Bár Márai mester szerint az öltözködéssel nem kell nagyon törődni, jeles alkalmi manökenjeink nem kis munkával hozzák napról napra az imidzset. Nos, amint mondani szokták, a téma valóban az utcán hevert.

Sajnos, egyeztetési okokból nem szerepelhetett hazánk minden valószínűség szerint legrosszabbul öltöző színművésze, akinek ruhatárát – gyanúm szerint – Kozma atya is sikítva visszautasítaná, ne alázzunk meg ilyesmivel marosvásárhelyi kisebb- és nagyobbságiakat. Koltai Róbertről van szó, aki legutóbb édesatyja erősen körülmetélt szürke szövetkalapjában pompázott, olyasfélében, amilyent tiszántúli anyagbeszerzők viseltek, ha a Székesfővárosba rándultak alátétért, de ők is csak a hetvenes években. Villogott ő természetesen – és ez a dologban a kőkemény –, abban a tudatban, hogy ezen fölszerelésében magához a walesi herceghez hasonlatos.

Fájó hiánya a bemutatónak továbbá az egyeztethetetlen Markos György, aki tán az egyetlen, aki lágyékaltájt flekkelt farmerhez emelt sarkú, doboz orrú sárga félcipőt visel. Gonosz Boncz szerint évekkel ezelőtt is szóvá tették már Markos flekk-fixáltságát, akkor egy Trapper foltjáról jelentette ki állítólag nagybüszkén: – Igaz, a farmer az Trapper... de a foltja Levi’s.
Ihos József hazánkban már vagy másfél évtizede alig-alig fellelhető fazonú lencseforma kobakkalapja – spenótzöldben – összeállításunk egyik komoly ihlető forrása.
 

	Modellünk mindehhez Lezsák-ümögöt és -mellényt visel, a helyre prémezett gallérú autóskabát alá. Mindez a kínai piacon vásárolt, az egykorvolt NDK-t idéző, valójában taiwani digitál-aktenkofferrel kiegészítetten üzembiztosan hozza a kisvárosi emwéügynök arculatát, némi biztosítási tisztviselőre emlékeztető beütésekkel.
	Bach Szilvia lustakötésű, a belinerkendő és a dél-amerikai poncho tanulságait ötvöző lipityánkája már-már bútordarab: laza hurkolataiban rágó, tejdropsz, csikk, szívószál, fogvájó, miegymás tartható. Alant gazdagon művirágolt, egyszerre farmer és kismama hatású bokacipő látható, a munkanélküli albán takarítónők kelléktárából.
	Nádas és Boncz az alkalomhoz illő grandezzával egyszerre tűntek fel a kifutón. Nádas goj-zervarrott, a lábhosszak 2–3 centis különbségét finoman korrigáló, sportos gyógycipőjéhez western hatású bivalybőr kabátot visel, vihar fazonban, a régi legendás időket kissé fenyegetően idéző Szamuely-sapkában. Boncz megjelenését a fekete weszterncsizma s a sajátos bajusszal némileg fedett felső fogsor adja meg. Beefeater-fazonú kordkalapja ugyanakkor népi elemeket is sorjáztat. Eszkimószőrzettel szegett fókavadász dzsekije alatt zenélő nyakkendőt visel.
Bajor Imre színek iránti vonzódása nem újkeletű. Sárga fröcsitalpú cipőjét a Hócipő londoni túráján vásárolta. Ez az a zöld, ami nincs, csak angol szurkolók közé ne keveredjen bennük az ember, ír meccs előtt. Mindehhez Gottfried Keller Zöld Henrikének nadrágja, kötős, délkelet-ázsiai eredetű, amelyben a sors fura fintoraképpen vakablak jellegű slicc tartózkodik: vanni van, de bevarrva, úgyhogy füttyenteni nem lehet rajta. Mindez a mexikói fűzőspulóverrel, az alaszkai favágómellénnyel és a színes betétű USA-napszemüveggel kiegészítve már-már transzkontinentális dimenziókat mutat.
A finálé fényét Ihos emelte már-már elviselhetetlen magasságokig, mikor is már-már a show-mester ilyen irányú mutatványait meghazudtolón letolta gatyáját, hogy megvillantsa skót, a sapkájához választott hasonmotív alsóját.