Megyesi Gusztáv

 
Ez itt a Hócipő 250. száma.

Tíz éve dolgozom ennek a lapnak, tíz év nagy idő, de annyira nagy, hogy az ember ennyi idő után már tutira veheti: mindannak a sok ökörségnek, amit írt, semmi értelme nem volt.

A tíz év alatt nem változott semmi.

Itt van mindjárt egy napihír, kommentálásra való: egy Pál Zsolt nevű vak fiatalembert már harmadszor hívtak be sorozásra, ami teljesen érthető, hiszen a koránál fogva sorköteles állampolgár. Pál Zsolt bement a kiegészítő parancsnokságra, s annak rendje és módja szerint átadta a hitelt érdemlő orvosi igazolást a vakságára vonatkozóan, miszerint ő nem lát, következésképpen nem biztos, hogy alkalmas katonai szolgálatra.

Tíz évvel ezelőtt a családom negyedévente kapott tüdőszűrésre felszólító értesítést, hogy apám jelenjen meg a tüdőszűrésen, különben megbüntetik. Az anyám fel volt háborodva, s minden egyes felszólító levél után hangoskodni kezdett a tüdőszűrő-állomáson, hogy apám már három éve nem él, miért nem hagyják őt békében. Aztán anyám is meghalt, azóta kettesével érkeznek az értesítések, hogy immáron az anyám is jelenjen meg a tüdőszűrésen, kifejezetten a saját érdekében.

De valahogyan sohasem jelennek meg.

Mármost a vak fiatalember történetében nem az a lényeg, hogy újra meg újra behívják sorozásra, vagy hogy újra meg újra bemutatja az igazolást, amire rábólintanak a sorozók, hogy aztán egy év múlva megint behívják. Nem. Ezek rutinszerű dolgok, szóra sem érdemesek. Hanem a lényeg az volna, hogy Pál Zsolt most már maga is szívesen venné, ha berukkolhatna, mi több, komoly elképzelései vannak a katonai jövőjét illetően: amint azt elmondta a tévében, egyetlen vágya, hogy lövész lehessen, akár az első sorban is.

Merthogy szerinte lövészként ötven százalék esélye van arra, hogy eltalálja a célt.

Nem rossz arány, honvédelmi alapon sem.

De én már előre megmondom, mi lesz. A katonaság nem fogja akceptálni Pál Zsolt kívánságát, a sorozóbizottság katonaviselésre alkalmatlannak találja majd. De vigyázat, nem azért, mert vak, hanem akármiért. Mondjuk azért, mert kissé lóg a heréje, vagy tudomisén, ízületes a lába, esetleg csak negyvenkét kiló, mindegy miért, a lényeg, hogy nehogy már ő dirigáljon a hadseregnek, hogy ki milyen osztaghoz kerüljön, a katonaság nem kívánságműsor.

A világ egyensúlya megint helyreáll.

Tíz évvel ezelőtt még jókat szórakoztam azon, hogy a környékünkön lévő textilüzemek sorra tönkrementek, a dolgozók pedig pénz híján természetben kapták meg a fizetésüket. A Goldbergerben például medvemintás ágyneműt gyártottak, de irdatlan mennyiséget, ez mind a raktárba került, mert nem volt rá vevő. Ebből adódóan fizetésnapon a textilgyár környékén medvemintás ágyneművel a hónuk alatt lopóztak haza az emberek, hogy aztán pár nap múlva egész Óbuda lázban égjen, s kéz alatt, kapuk mélyén vegyen medvemintás ágyneműt, káprázott tőle az ember szeme.

S akkor fogta magát, s elment érdeklődni a szeszgyárba, húsüzembe, s elment a koporsóüzembe meg a szippantósokhoz is, náluk ez hogyan van, mert megszolgált mozgóbért koporsóban, vagy túlórát fekáliában kifizetni akkor még maga volt a paradoxon. Most meg itt van egy szintén kommentálásra való hír, mely szerint a belügyi dolgozók szakszervezetének a kérésére a budapesti Vöröskereszt használt ruha- meg cipővásárt rendezett a belügyi alkalmazottak részére, mégpedig azért, mert ebben az évben húszezer belügyes nem kapott bérelemelést.

A világ egyensúlya helyreállt, hiába tüntetés, petíció, sztrájkbizottság, pénz nincs, ellenben használt mackó, flanel ing, frottírzokni az van, nyári szandál szintén, ezek nyilván becserélhetők a zöldségesnél, tejboltosnál, Pólus Centerben, mindez adóelőlegnek is nyilván elmegy. Az önjáró társadalom önjár, egy kecske egyenlő két zsák só, a végén minden vakból látó lesz, s ezt el is hisszük magunkról.

Politikusról, miegyéb szerzetekről s szervezetekről nem beszélek.

Felesleges, mert ha előveszünk egy tíz évvel ezelőtti, politikust ábrázoló fotót, s a nyaka fölött rákasírozzuk egy mai politikus arcát, mintha ugyanazt az alakot látnánk, ami nem csoda, végül is mind a vakok és nagyotlátók társaságának immáron örökös tagjai.