Trunkó Barnabás

 
Először a srácaim kezdték emlegetni. Már éppen arra gondoltam, hogy szétcsapok a royalista vircsaft között, amikor kiderült, hogy a Király kifejezés a Tökjó szinonimája, és valami hallatlan nagy elismerést jelent. Csak azt nem értem, hogy akkor a Király helyett miért nem Sportminisztert mondanak?

A dolog a napokban komolyra fordult, lehet, hogy tényleg lesz királyunk, mert a Magyar Királyság Pártja (taglétszám: 10 fő) hamarosan elkezdi az aláírásgyűjtést, így az államforma kérdése valószínűleg az aluljárókban fog eldőlni. Most azon töröm a fejemet, hogy aláírjam-e, hiszen Kukorelliék már előre bejelentették, hogy ők nagyon komolyan veszik az MKP kezdeményezését, a kérdőíveken is maximum a leggorombább helyesírási hibákat fogják korrigálni.

A királypártiak abszolúte biztosak a dolgukban, most azon munkálkodnak, hogy amíg a királyválasztás lebonyolódik (számítva arra is, hogy kétfordulós lesz), hadd nevezzenek ki egy kormányzót, a koronázási ékszereket pedig addig a Nemzeti Múzeumból hadd vihessék át a pártirodára.

A tervezett királyválasztás remekül beillene a millenniumi játékokba is, az előzetes költségek minimálisak, csupán a kormányzónak kellene venni egy fehér lovat a Nemeskürty-keretből. Most már csak az a kérdés, hogy ki legyen a király? Úgy értem, hogy királyunk legyen, vagy királynőnk? Mert, ha királyunk lesz, akkor őt ki kell házasítani, hogy genetikailag új dinasztiát alapíthassunk. Valószínűleg csak NATO-országból hozathatnánk királynét, hogy az esetleges örökösödési háborúkat a szövetségen belül el tudjuk intézni, Aviánóból.

De, ha királynőt választunk, akkor neki is kell egy férj, de az európai uralkodóházakban most elég kevés a facér férfi, ráadásul a First Mister nem lehet háztartásbeli, kellene neki valami jó állás, de azok most még jó három évig mind be vannak töltve.

A koronázási ceremónia nagyon szép lesz (rendező: Koltay Gábor), a Deák téri gödör helyén építjük fel a koronázási dombot (tervező: Siklós Mária), erre fog lovával felugratni a király, és kardjával a négy égtáj felé suhintani. Utána: büfé.

A felszentelt uralkodó általános kegyelmet hirdet majd (ellenjegyzi: Dávid Ibolya), és a globexeseket a menetrend szerinti Malév-járattal visszavisszük Münchenbe. A kormány – ahogy illik – beadja a lemondását; ez lesz az esemény fénypontja. Az új király európénzérméket veret, és új bankókat nyomat; ez utóbbiak – címlettől függetlenül – azonos méretűek, egyforma színűek lesznek, és mindegyiket a király képmása díszíti.

A mi királyunk békeszerető lesz, a hadüzenetek ellen úgy védekezik, hogy soha nem lesz bekapcsolva az üzenetrögzítője. A jóságos királyunk eltörli majd az adókat, az esetleges költségvetési bevételekről úgy gondoskodik, hogy megad az alattvalóinak egy bankszámlaszámot, amelyre az fizet be, aki akar, és annyit, amennyit akar.

A Magyar Királyság fel fog virágozni, és a mi uralkodónk vezeti majd az országos népszerűségi listát. De biztos, hogy akad majd tíz olyan ember, aki megalakítja a Köztársaság Pártját, és minden kezdődik elölről. Még nem tudom, hogy akkor hogy fogok szavazni, de a döntésemet jelentősen befolyásolná, ha addigra a király elvállalná az egyik sportegyesület társadalmi elnöki posztját.