andrassew webb napok 2002 október (április, május, június, július, augusztus, szeptember október a helyszín: N 47°45,152' E 019°05,158') Onagy Zoltán morgásai Cseke Gábor: MILOS KÖNYVE FRUZSINA.TK andrassew.hu ivan@andrassew.hu (fórum)

CyberB'Ass bp.underground dinax fruzsina.tk graphomania HolyMoses kraz Mángorló Mémgyár Miles Milos Könyve PálKata Roboblog tjp yoscha wotan

November 30. (szombat) Most egy csomó gyerek alszik a hálószobánkban. Az volt, hogy elmentem Wandához, mert Szonját el kellett vinni Szigetmonostorra az egyik osztálytársához, buliba. Velünk jött Ede is. Aztán meg már jobb, ha itt alszanak. A Határcsárdánál megnéztem, hogy jár-e még a komp, és csodamódon éppen akkor gurultak rá az autók, amikor odaértünk. Így még hajókáztunk is egy keveset. Éppen háromra értünk oda, és hétre kellett menni Szonjáért. Ez elég tragikus volt, mert olyan köd lett, hogy csak egy szaggatott vonalat láttam az úton - vagyis semmit. És én nem nagyon szeretek ködben autózni két kicsi gyerekkel. Szerencsésen hazaértünk, aztán viszonylag hamar el is aludtak.
   Amint azt gondoltam előre, nem tudtam ellenállni egy hangszernek, amit tegnap láttam Szentendrén egy nagyszerű boltban, ahol mindenféle fából készült dolgokat árulnak. Egy fa dobozra acélszálakat erősítettek, azokat kell pengetni. Gyönyörű hangja van, csöndes, békességes zenélésre jó. (Csak az a baj, hogy elfelejtettem megkérdezni a nevét. Hátha tudja valaki.)

November 29. (péntek) Ma voltam a városban, a My.hu -ban. Mindenféle új ötleteket beszéltünk meg. Szeretek velük dolgozni, mert nem a saját szervezetük fönntartásával foglalatoskodnak, hanem azzal, hogy minden héten kieszeljenek valami újat. És ha az új nem megy, akkor nem baj, jöhet a következő ötlet. Ez engem az internetezés első korszakára emlékeztet. Akkor még nem telepedtek rá a hatalmas szervezetek és vállalatok, hanem értelmes emberek kitalálták, hogy mi legyen az interneten, aztán megpróbálták meg is valósítani. Nagyon hatékonyan, mert nem voltak akadályok. Ma akkora koloncok éldegélnek ebből, hogy nem is lehet hatékony, például a tartalomfejlesztés. A lényeg nem a termék, a végeredmény, hanem a koloncok fönntartása, etetése és jóllakatása. Az internet olyan lett, mint a társadalom. Nagy durrogással szült, meglepően halvány tartalom.

   Borzasztó ez a karácsonyi készülődés. Az a legszörnyűbb beenne, hogy járom a boltokat, fölfedezek mindenfélét, ami nekem kellene, de nem veszem meg őket, mert karácsonykor nem magának vásárol az ember. Viszont másoknak se veszem meg egyiket sem, mert nincs annyi pénzem. És mindig ez van. (Azért ma vettem egy lámpát Milosnak, illetve Miloshoz. Van benne egy infraérzékelő, ami világot gyújt, ha közelítünk az ágyához. Ez éjszaka kell, mert eléggé zavar, hogy lassan botorkálunk, ha fölsír. Nagyfényű lámpát pedig nem lehet gyújtani, mert attól fölébredne. Tulajdonképpen minden gyerek mellé jó lenne egy ilyen lámpa. Az se baj, ha nagyobbacska és mondjuk egy kézlendítéssel fényt tud fakasztani, ha például fél, vagy pisilni indul.)

Éjszaka elkészült egy interjú velem, ami a Brassói Lapokban jelenik meg. Ide teszem, mert végülis erről a naplóról szól:

Internetcsinálók/sorozatcím

A háromdimenziós fraktál
-    Interjú Andrassew Ivánnal



1.    A Milos Könyvétől az e-book-ig

Ön igen nagylelkű: honoldalának - http://www.andrassew.hu - legalább a kétharmada barátainak van fenntartva. Legújabb vendégének, Cseke Gábornak Milos könyve című naplója íródik ott folyamatosan, de szerepelt már a Bukarestben élő költő a budapesti honoldalon többek között a Mircea Florin Sandruval közös Színes kenguruval, kézenfekvő a kérdés: miért Cseke Gábor?

- Egyszer a Népszavánál azt a megbízást kaptam, hogy készítsek egy interjút Markó Bélával. De ne a politikáról, hanem a legújabb verseskötetéről. Kerestem a könyvesboltokban. Persze sehol nem találtam. De ha már beszéltem az eladókkal, megkérdeztem, milyen más erdélyi költőket tartanak. Kiderült, hogy jóformán semmit, senkit. Akkor írtam Cseke Gábornak, hogy nem jól van ez így, tegyünk valamit, hogy az emberek megismerhessék az erdélyi költészetet. Elkezdtünk együtt dolgozni, építgetni egy nagy virtuális antológiát. Aztán egyszer találkoztunk is. Megszerettem. Az a ritka emberfajta, aki szembe tud nézni a múlttal. A Milos könyvét is azért szeretem, mert - ha valaki figyelmesen olvasgatja, észreveszi, ahogy Gábor életének finom kis szálai fölfeslenek. (Véletlenül napra pontosan tíz évvel előttem született, véletlenül ő is kitanulta a méhészmesterséget, véletlenül ugyanazon a Kolozsváron, ugyanazon a környéken nőtt föl, ahol én a nyarakat töltöttem a nagyanyámnál.)

Miért jó az egy naplónak, ha a világhálón bárki olvashatja "még melegen". Nem tartozik a napló a szemérmes műfajok közé?

- Valamikor biztosan szemérmes volt, de ez most itt a világháló, amelyiken olyan dolgok lettek, amikre azelőtt nem is gondolhattunk. Ez is egy kísérlet.

Van egy közös versgyűjteményük, amelyben erdélyi és csángó költőket mutatnak be. Cseke szerkeszti, Andrassew gondozza, miért teszik?

- Erre lehet azt mondani, hogy "mert ott van". Ott van a hatalmas és elképesztően gyönyörű erdélyi költészet. És mi is költők vagyunk, és tartozunk valamivel a többieknek.

Román költők antológiáját is készítik, mire jó az?

- Bár igazán elkészíthetnénk! Sajnos erre kevés idő és energia jut. Azt gondoljuk, hogy eleget pofáztunk a népek közötti megbékélésről. Tenni kell valamit. Konkrétan. Mi ennyit tudunk adni a két nép közeledése érdekében. Aki olvasgatja a román költők verseit, talán eszébe jut, hogy miképpen is utálhatna ilyen embereket.

A Milos könyve olyan, mint egy lefotózott könyv: kép meg vers meg próza, a versgyűjtemény pedig versek egymásutánja. Napló meg napló és antológia az Ön által gondozott internet oldalakon, vagyis irodalom a weben. Kérdésem: mikor készít-gondoz "webirodalmat", amin olyan multimédiaterméket értek, ami papírkönyvre vissza nem fordítható?

- Nem biztos, hogy erre lesz időm. Technikai értelemben már öt éve kész voltam arra, hogy egy gömbregényt építsek, de látom mások próbálkozásait, és nem vagyok benne biztos, hogy megéri. Irgalmatlanul nagy munka, ám kicsi az érdeklődés.

Honoldalán megadja e-book-jai listáját - mi az e-book?

- Elektronikus könyv. Vagyis olyan, amit apró kis számítógépen (pocket pc, tenyérgép) lehet olvasni. Ez nagyon fontos, mert ma mindent e-booknak neveznek. Én pedig ragaszkodom ahhoz, hogy az egy eszköz, és csak az az elektronikus könyv, ami ezeken olvasható.

Kinek milyen minőségében készíti az e-book-ot?

- Először az eol.hu szerkesztőjeként készítettem ilyeneket. Nagyon nagy sikerrel. Ma a Hewlett-Packard számára a My.hu-val közösen építünk elektronikus könyveket. Elképesztően sokat töltenek le. Eddig havonta egy jelent meg, de a nagy sikerre való tekintettel karácsonyra öt kötetet hozunk ki, januártól pedig havonta kettő jelenhet meg.

Hogyan fogadta a magyar olvasóközönség a magyar e-book-ot?

- Például, amikor most elkezdtük a http://www.hpebook.hu oldal építését, azt ígértem a HP-nak, hogy az első héten lesz 6-800 letöltés. Magam is meglepődtem: 3200 volt. Ez persze összefügg azzal, hogy a letöltés ingyenes. Vagyis az előállítás költségeit és a szerző honoráriumát a Hewlett-Packard állja. Ez azt mutatja, hogy az interneten igen nagy az érdeklődés az irodalom iránt. Az emberek nem tudják megvenni az igen drága, nagyon kicsi példányszámban megjelenő papírkönyveket, ezért a virtuális könyvespolcokon gyűjtögetnek.


2.    "és vettem egy pagodát"


Egyszercsak elkezdte közölni a novelláit a weben...Miért? Nem közölték az irodalmi lapok?

- Eleinte csak a megjelenés után közöltem az írásaimat. Én soha ne tudtam annyit írni, mint amennyit közölnének a lapok. Más kérdés, hogy nem is akarok. Nagyon keveset írok.

Rájött, hogy van kereslet a hírleveleire...Kik és hol várják azokat?

- Hétszáz ember. Természetesen fogalmam sincs, hogy kicsodák. De azért nagyon sokan írnak rendszeresen levelet, ők lassan kedves ismerőseimmé lettek.

Büszkén írta, hogy pénzt hoz internetes hírlevele. Aranyat lelt volna a "webaranyásó"?!

- Azt vettem észre, hogy az interneten ingyen közölt írások a befektetés sokszorosát hozzák. Nem csak azért, mert például idegen nyelvekre fordítják a novelláimat (most például szerbre), hanem azért is, mert állandóan meghívnak a rádiókba, televíziókba, különféle fölső szintű iskolákba tanítani.

Ha jól sejtem, fizetést mégis egy internetes cégtől kap… Mennyi a hobby abból, amit az interneten végez?

- Valóban kapok pénzt internetes cégeken keresztül, hiszen közösen vállalunk el, például tartalomfejlesztő munkákat. Ezen kívül a Népszavánál dolgozom. Én semmit nem végzek hobby gyanánt. Legföljebb a csillagvizsgálást.

Vásárolt egy pagodát? Mi is lenne a pagoda...? Mi a fraktál? Mivel traktál Ön bennünket?

- A pagoda egy növény - a képe benne van a naplómban. A fraktál pedig: "minden olyan görbe vagy felszín fraktál, amely a felbontástól függetlenül többé-kevésbé ugyanúgy fest. Ez a tulajdonság (az önhasonlóság) azt jelenti, hogy a görbe bármely részét felnagyítva az eredetivel azonos görbét kapunk. Így az egyik felbontásról a másikra való átmenetet egy iterációs eljárással is jellemezhetjük."
Oldalakon át magyarázhatnám, ha értenék hozzá. Egyszerűbb, ha adok egy linket: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/fraktal/fraktal.html

Azt, hogy Ön pagodát vásárolt, meg hogy az egy háromdimenziós fraktál, a naplójából tudom. Miért, kinek írja azokat a naplólapokat?

- Magamnak, a családomnak, és annak a 3-400 embernek, akik hetente benéznek és olvasgatják. Azt hiszem, nagy dolog, ha fél év alatt tizenötezerszer tisztelnek meg egy-egy kattintással az olvasóim.

Nem volt alkalmam kezdettől figyelni az Ön webpályájának az alakulását, valószínűleg az interjúolvasók nagy része is csak annyit tud Önről, hogy a magyar internet pionírjai közé tartozik, kérem, vázolja a pályát, amit befutott!

- 1996-ban léptem először az Internetre. Szinte azonnal a Magyar Elektronikus Könyvtár és az Internetto munkatársa lettem. Elsősorban azzal töltöttem az időmet, hogy - afféle segédportásként - az írókat terelgettem: meggyőztem őket az internetre kerülés fontosságáról. Több száz író és költő műveit juttattam a könyvtárba. Közben lapokban internetről kritikákat, ismertetőket írtam. Elindítottam a hírlevelemet, elkezdtem közölni a saját írásaimat. Később más írókét is, sőt képzőművész barátaimnak is kiállításokat rendeztem az Elender támogatásával. Később egy internettel és számítástechnikával foglalkozó rádióműsort szerkesztettem, majd az Internetto főszerkesztője lettem. Miután lemondtam, az Elender majd a Webigen Eol című internetes újságjának főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője voltam. Kitaláltam a NetStampot, az internetes bélyeget, amivel még postai szaklap is fogalakozott, amire nagyon büszke vagyok. Az első magyarországi e-bookok szerkesztője lehettem. Először a Webigennel, majd a Hewlett-Packarddal illetve a My-hu-val hoztam létre olyan e-book portált, amelyekről több könyvet töltöttek le, mint az összes elektronikus könyvkiadó oldalairól együttvéve. Barátaimmal létrehoztam a Magyar Virtuális Karikatúra Múzeumot - http://www.kartonarts.hu . Most éppen a nepszava.hu internetes oldalain különleges fórumokat szervezek: ezeken csak olyan emberek vehetnek részt, akik vállalják a nevüket. Már elindult ez EU-fórum, ahol az unióban élő magyaroktól kapunk segítséget a csatlakozás előtti fölkészüléshez, és egy fiatal hírlapírók bemutatkozására szánt fórum. Tanítom is az internetes újságírást: a JATE Budapesti Médiaintézetében - a jövő félévben pedig a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskoláján. Amire még büszke vagyok: állítólag én találtam ki, hogy a @ jelet kukacnak hívjuk Magyarországon. (Most más nem jut eszembe fényes karrieremről.)
   

Milyen a harmónia a webszakember meg az író-Adrassew Iván között?

- Nem vagyok webszakember. Pontosan annyit értek az internethez, mint bárki, aki hat éve használja. Az más kérdés, hogy kitüntetett helyzetben - mindig jó pillanatban jó helyen - voltam. A sok médiaszereplés következtében elgurusodtam. Író meg olyan vagyok, aki csak a saját szórakoztatására ír, és megtiszteltetésnek veszi, ha ezzel mások érdeklődését is fölkelti. Én mindig kis író leszek, második vagy harmadik vonalbeli, nem túl sok, de éppen elég olvasóval. Mivel nincsenek görcseim, az összes elfoglaltságom jól megfér egymással. Bár az is igaz, hogy csak olyasmivel foglalkozom, amiben kedvemet lelem - leszámítva azt a néhány különleges pillanatot, amikor feltétlenül pénzt kell keresnem.

Az Élet és Irodalomban közöl meg a Hócipőben, hagyományos kötete jelent meg a közelmúltban - mennyiben különböznek azok az írások az interneten hozzáférhető szövegektől?

- Semmiben. Ugyanaz jelenik meg a hálón, mint a lapokban. Sőt néha a Budapest Rádióban is fölolvastam a naplómból.


3.    Hányadik köztársaság?


Ön belülről jobban látja: hányadik web-köztárságát éli a magyar internetezés?

- Ez nem köztársaság. Akkor lesz az, ha szabad emberek szabadon, de önmagukat, a saját arcukat vállalva beszélgetnek például a fórumokon. Ha a legegyszerűbb ember is ki tudja fizetni a számítógépet és az internetezéssel kapcsolatos számlákat. Akkor lesz köztársaság, ha annyira megerősödik, hogy képes lesz leépíteni a mai otromba, setét és minden jószándék mellett is brutális államokat.

Lehetne - hogy Önt idézzem: - "webben" is?

- Nem lehetne. Ez egy magyaros sunyisággal épülő vadkapitalista világ, amiben kegyetlenül fizetni kell mindenért. A hatalom már fölismerte, hogy az internet olyan, mint a vasút: a közjó érdekében segíteni kell a terjedését. De ez egy szegény kis állam. Ha segít, akkor is csak nehézkesen, a maga kicsit butuska bürokratikus rendjében. Magunkra vagyunk utalva, de így van ez rendjén.

Hol helyezkedik el Magyarország a többi kelet-európai IT-kisállam között?

- Teljesen mindegy, mert a többiek sem helyezkednek el sehol. Ez nem számok, statisztikák kérdése. Akkor leszek elégedett, ha ugyanolyan alapszolgáltatás lesz, mint a víz vagy a villany, és annyi számítógép lesz a háztartásokban, ahány televízió most van.

Mennyire ismeri a kisebbségi magyar internetezést? Honnan szerzi be például az erdélyi híreket: a Népszavából vagy a romániai magyar internet-portálokból?

- Például minden nap megkapom a Romániai Magyar Szó teljes szövegét levélben. És persze hetente-havonta bebarangolom a nekem kedves "idegenbe szakadt" portálokat és portákat.

Mondana pozitív példát, megnevezne olyan honoldalakat egyéb vállalkozásokat, amelyeket különös rokonszenvvel figyel?

- Mondhatnék, de nem mondok, mert biztosan kihagynék néhányat. Nekem kicsit kényes a helyzetem, túl sok embert ismerek és kedvelek, nem jó, ha gondatlanságból megbántom őket.

Személy szerint Ön igen sokat tett az erdélyi kultúra internetre telepítéséért, mégis az lenne a természetes, ha egyszer leállna azzal: vagyis hogy végül az erdélyiek tudják elvégezni a munkát. Ön szerint arra mikor kerül sor?

- Amikor kedvük támad erre. Mi - Cseke Gáborral - úgy láttunk munkához, hogy eszünkbe se jutott külső segítséget kérni. Sőt, amikor egyszer fölvetődött bennem, hogy szerzek egy kis pénzt, Gábor majdnem meg is sértődött. Hogy mit képzelek róla? Pedig csak arra gondoltam, hogy miért ne fedezné egy alapítvány a költségeit. De szinte a legjobbkor kérdezett, mert pár napja telefonált Moldován István a Magyar Elektronikus Könyvtár egyik vezetője, hogy mit szólnék ahhoz, ha az erdélyi gyűjteményünkre építve Erdélyben digitalizált kötetek jelennének meg a hálón. Erre vágytam évek óta. Remélem, nyernek valamilyen pályázaton, és végre elindul a nagyüzem, megszületik egy, az erdélyi irodalomhoz méltó könyvtár. Mi ott a vendégkönyvben már csak lábjegyzetek leszünk. És így van ez rendjén.

Ki tehetne azért, hogy az erdélyi, egyéb kisebbségi magyar internetezés megközelítse a magyarországi szintet? Csak nem a Magyarok Világszövetsége…?

- Az erdélyi és egyéb kisebbségi magyarok. Aki arra vár, hogy majd a magyar kormány vagy a világszövetség segít, az internet nélkül élheti le az életét. Nem mondom, hogy ezektől nem lehet szerezni valami támogatást. De nem szabad várni, nem szabad - akár csak lelkileg is - kiszolgáltatni magunkat kampány- vagy egyéb politikai érdekeknek.

Létrejött a Magyar Online és a Magyar Világrádió és lesz Magyar Világweb, úgy tűnik, mintha a több darabra tépett nemzetek lennének az internet nyertesei, mi erről a véleménye Önnek?

- Sose voltam egy vészhazafiaskodó típus, de ma már biztosan tudom: a magyar szórványokat az internet menti majd meg a kipusztulástól. Itt sok szó esett arról, hogy 15 millió magyar... Ez egy szép szám, de csak akkor igaz, ha ennyi magyarul csakugyan beszélni, írni, olvasni tudó emberről beszélgetünk. Most kaptunk egy lehetőséget. Az utolsót. Ha nem élünk vele, szépen, csöndesen, nem túl nagy fájdalmak közepette kipusztulnak azok, akik elutaztak innen. Utódaik jó svédek, jó amerikaiak, jó brazilok lesznek. Ez semmiféle traumát nem okoz a világban, csak mi leszünk szegényebbek.


Kérdezett: Gergely Tamás

November 28. (csütörtök) Ma megállapítottam, hogy kinyílt a mogyoró. (Lett is mindjárt allergiás tüsszögős orrvizes rohamom.) Meg valami hagymás tavaszi kerti virág is növekedésnek indult. A rügyek duzzadnak. A pókok hálót fonnak, mert van mit elkapni, hiszen a rovarok is éldegélnek. Ebből persze katasztrófa lesz, halott tavasz. Az a fontos, hogy nyugodtan nézzük végig a pusztulást. Mert nem mi tehetünk a fölmelegedésről.
Ma elmentem Pistával tejért. Csak azért, hogy ha nem ér rá, tudjam hova kell menni. Jártam az istállóban. Négy tehénke, három borjú. A két kisebb borjú egymás nyelvét nyalogatta. Fura szokás, bár az emberektől sem idegen. Belém jött a nosztalgia. Gyerekkoromban a nyári napok nagy részét istállókban töltöttem. A nagyapám magával vitt az állatorvosi körútjaira, mert azt akarta, hogy én is állatorvos legyek. A legérdekesebb az volt, hogy soha nem éreztem rajta trágyaszagot. Pedig naponta többször derékig vetkezett, és olyan mélyen benyúlt a tehén végbelébe, hogy a válláig szaros lett. Így, a végbélen keresztül tapintotta ki a magzatot. Hoztak neki el lavór vizet, mosószappant, és szépen lemosta. Nem hittem el, hogy nem marad nyoma. Még szaglásztam is.

A Magyar Hírlap felállította a magyar milliárdosok - első száz leggazdagabbjának - klubját. A 100 leggazdagabb magyar összvagyona nem éri el a legmódosabb lengyel vagyonát.

Lebecsület

   A sors úgy hozta, hogy a "klub" egyik kéretlen meghívottjával együtt vacsoráztam a múlt héten. Fölvetettem, hogy bizony nem annyira, jóval csekélyebbre becslem a vagyonát annál, mint amennyi a listán olvasható. Azt mondta: ha nem is egészen pontosan, de én találtam el. Az összeg hamis mivoltát a megjelenés előtt jelezte a lap munkatársának, és kifejezetten megtiltotta, hogy róla ilyen - nem közérdekű, személyes - adatok megjelenjenek. Megkérdeztem, indít-e pert. Azt mondta, hogy nem, mert abból csak az lesz, hogy még száz hírben, kommentárban és tudósításban megjelenik a neve, és mellette vagyonának félrebecsült adatai.
   Remélem nem igaz a hír, de azóta hallottam egy másik milliárdosról, aki nem sajnálja a pénzt arra, hogy a Magyar Hírlap minden munkatársáról minden adatot összegyűjtet. Beleértve a telefonszámaikat, a lakáscímüket, a nemi kapcsolataikra és vonzalmaikra vonatkozó adatokat, alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásaikat - vagyis mindent, ami megtudható, és azt is, amit nem. Életrajz-vázlatot készíttet róluk. Mint mondta: könnyen előfordulhat, hogy ezekben lesz tévedés: esetleg olyan arányban, amilyenben a köztiszteletben álló lap munkatársai tévedtek, amikor az ő vagyonát becsülték meg. A befolyása alatt álló médiumokban ezeket közzé is teszi. Állítólag azért, hogy az újságírók egyszer végre megérezzék, hogyan hat az emberi életre a kapzsi gátlástalanság.


Folyamatosan tiltakoznak a nézők a képernyők sarkában megjelenő sárga és piros körök ellen. Az ORTT még októberben tette kötelezővé minden Magyarországon működő televíziónak, hogy a képernyőn állandóan fel kell tüntetni a korhatárra vonatkozó szabvány jelzést: a sárga vagy piros körben elhelyezett számot.

Kapitalista megoldás

   Most komolyan: ez megint arról szól, hogy hülyét csinálnak belőlünk. Gyakorlatilag egész nap ott virít a képernyőn a köröcske, és ezzel a televízió a maga részéről elintézettnek tekinti a dolgot: immár nem ő felel azért, amit évek óta tűrnünk kell.
   Azt minden normális ember tudja, de legalább érzi, hogy a kereskedelmi televíziók szabályosan megrontják a gyerekeket. (A fölnőtteket is, de őket szabad.) Teszik ezt gátlástalanul, a haszonszerzés kedvéért. Kapitalizmusban élünk, ami egyebek mellett arról ismerszik meg, hogy minden pénzben, összegben kifejezhető. Vagyis be kell árazni a dolgokat. Ki kell mondani, hogy mondjuk reggel hattól este nyolcig egy gyilkosság egymillió forint. Egy nyilvános közösülés legyen nyolcszázezer. Brutális verekedés ötszázezer. Csonkítás, megnyomorítás ugyanannyi. Egy ocsmány kifejezés, káromkodás százezer. Alkoholizmus és más pusztító szenvedélybetegség jópofaságként való beállítása százezer. Sorolhatnám. Este nyolctól tízig ötven százalékos árleszállítás. Tíz után ölhetnek, verekedhetnek, bujálkodhatnak, ocsmánykodhatnak, részegen tréfálkozhatnak és dalolhatnak, mutogathatnak gyönyörű vagy visszataszító testeket bármilyen pózban a jobb sorsra érdemes képernyőkön.
   A Legfelsőbb Bíróság nagy szívességet tett nekünk, amikor egy hónapja a Tocsik-perben hozott ítéletben a jóerkölcsre hivatkozott. Ezzel azt mondta ki, hogy van ilyen. Nincs más hátra, mint kimondani, mi az, ami ezt sérti a televíziók gyakorlatában. Aztán már csak azt kell meghatározni, mit számolgassunk. Önkéntesek ezrei striguláznának egész nap. És még valamit: a büntetés gyanánt beszedett milliárdokat pályázaton kell szétosztani olyan műsorkészítők és stúdiók között, akik képesek és hajlandók is megfelelő színvonalú gyerek- és ifjúsági műsorokat készíteni. A megbüntetett televíziók a befizetések arányában térítésmentesen vetíthessenek ezekből.

November 27. (szerda) Ma iskolába menet megnéztem Peti Péter színházi fotóit a Bárkában. Igazán nagyon szépek. Kár, hogy kicsi papíron lettek kiakasztva, nagyobb méretben még jobban mutatnának.

Tegnap fölfedeztem, hogy megjelent egy írás a Magyar Nemzetben, amelyben szinte pozitív figura lettem. Érdemes elolvasni, mert a kedves, meggyőződéses, kínban fogant paneldemagógia tipikus darabja:

Merre üt a bátor baloldali sajtó?
2002. november 18. 18:47

Veress Kata

   Míg Andrassew Iván a Népszavában már utal arra, hogy a Fidesz-közeli cégek elleni vizsgálatok mellett a Medgyessy-kormánynak is volna mivel elszámolnia, addig a Magyar Hírlapban Skultéty Tamás arról értekezik: amíg a baloldali sajtó bátran üt egy irányba, s a saját furcsa ügyeiről hallgat, addig az igazság bajnokaiból csak féligazságok helyezettjei lesznek.
   Nagyon nekiereszti tollát és a fantáziáját Bartus László, amikor tételesen felsorolja a szektásodás illetve szektavezérkedés ismérveit Orbán Viktor és a polgári körök vonatkozásában. Tény: ő tudja, mit jelent szektatagnak lenni, lévén hogy több éven át a Hit Gyülekezete tagja volt. Ennek ellenére: ha írását viccnek szánta, nem jött be, ha viszont komolyan gondolta, akkor meg pláne. Ám utaltság okán egy rövid válasz erejéig foglalkoznunk kell vele. A Magyar Nemzet, mint "szektalap" kapcsán ugyanis felveti:
   "Érdekes eredményre jutnánk, ha most megkérdezném: vajon hány ember kapott ingyen előfizetést az elmúlt években egy vallási szekta újságjára?"
   Megkérdezheti. Innen, a Magyar Nemzetből, a legbiztosabb forrásból, kvázi nem kaján, valótlan találgatás szintjéről üzenjük: egy sem. Tény, hogy a Magyar Nemzetben megjelenő Sportfogadás nyereményjátéka során valóban lehetett nyerni újságelőfizetést, de a dolog logikájából következik, hogy eleve Magyar Nemzetet vásárló lehetett a nyertes. A cikk egyik gyenge poénja tehát kilőve. A többi színvonaltalan felvetéssel nem is érdemes foglalkozni.
   Annál inkább az Andrassew Iván által írt, a Népszavában megjelent Ibrahimolás, tocsikolás című cikk egyik részletével:
   " (…) a héten tetőzött az a számonkérési, sőt letartóztatási hullám, ami az előző kormány közpénz-gazdálkodásának eléggé brutális kritikája. Fény derült egy erősen tocsikolós ügyre: hűtlen kezelés gyanúja miatt hallgatták ki az Orbán-kormány volt informatikai kormánybiztosát, mert több százmilliós keretszerződéseket kötött ügyvédi irodákkal, amelyek a rendőrség feltételezése szerint teljesítmény nélkül vettek fel pénzt. És egy ibrahimos trükk is előbukott: egy magyar és egy harkovi hajléktalanhoz került a First VIP Security Kft., amely csaknem egymilliárdos alvállalkozói feladatot kapott az autópálya-építésnél.(…) De az sem valami örvendetes hír, hogy az APEH megszüntette az MSZP egykori, időközben fantomizált informatikai cége ügyében a nyomozást. Az adóhivatal elnöke új kommunikációs stratégiára hivatkozva nem adott felvilágosítást az eljárásról."
Szerény fegyvertény, de tény, hogy egy baloldali újságban legalább említés szinten felhoznak egy szocialista érát érintő botrányt. Az ügy pontos hátteréről Politikai döntés az APEH-nél? című írásában így számolt be november 14-i számában a Magyar Nemzet:
   "Az APEH Bűnügyi Igazgatósága szeptember 6-án megszüntette azt a nyomozást, amelyet még a kormányváltás előtt rendeltek el az MSZP volt cége, a Kime-Net Kft. fantomizálása, illetve a vállalkozás körül gyanítható visszaélések miatt - értesült a Magyar Nemzet. Neve mellőzését kérő hivatali forrásunktól tegnap megtudtuk azt is, hogy a Fővárosi Főügyészség nem találta meggyőzőnek az adónyomozók indokait, ezért vizsgálatot kezdeményezett a megszüntető határozat kapcsán. Elképzelhető tehát, hogy az ügyészség a nyomozás ismételt elrendelésére utasítja majd az APEH-et. Információink szerint a bűnügyi igazgatóság a lezárásról szóló határozatában kitért arra, milyen nyomozati cselekményeket folytattak le, ám a bizonyítékok értékelése nem történt meg. Az adónyomozók annyit jegyeztek meg, hogy több személy felkutatása nem járt sikerrel.
   (…) Megtudtuk, hogy a Magyar Nemzet riportja apropóján indult APEH-nyomozás fényt derített arra: közel ötvenmillió forintnyi köz- és egyéb tartozást halmoztak fel a cégvezetők, és a kft.-t különféle gazdasági visszaélésekre használták fel. Az eljárás során a beidézett görögök azt vallották: ők csupán strómanok voltak, mindent Kiss Péter utasítására tettek. Kiss több olyan cégben felbukkant, amelyben Váczi Péter, az MSZP által kinevezett Kime-Net kft.-s ügyvezető tulajdonosként vagy vezetőként tűnt fel."
   Ennek az ügynek az alapos utánajárása, tényfeltárása, oknyomozása, felderítése hol történt meg az igazságkereső balliberális sajtóban?
   Térjünk vissza Andrassew írásához. Jóslata szerint ugyanis "lesznek még letartóztatások, nyomozásszüntetések és újabb hallgatási stratégiák is. Az igazi kérdés mégis az, hogy mikor értik meg pártjaink és kormányaink, hogy fosztogatni csak a második ciklusban érdemes. Ennek látszólag ellentmond, hogy egyik kormányunknak sem jutott második bizonyítási lehetőség. De, talán ha egyszer kipróbálnák, hogy mi van akkor, ha az első ciklusban önmegtartóztatóak. Hátha sikerülne még négy évet országolni, amikor - óvatosabban bár, mint a Fidesz és a mi kicsi gazdáink! -, már el lehet csenni ezt-azt."
   Amit igazságosztásban Andrassew Iván az egyik kezével ad, elveszi a másikkal. "Óvatosabban"? Mihez képest? Kihez képest? Ahhoz képest, amelyet a szocialisták privatizáltak maguknak 1990-ig, csak a baloldali sajtó "elfelejtett" beszámolni róla? Vagy ahhoz képest, amit 1994-98 között privatizáltak újfent, de már a liberálisokkal karöltve? S még csak óvatosnak sem kellett lenniük… Nem volt rá szükségük. Néma támogatójuk, a balliberális sajtó ugyanis nem számolt be ügyleteikről. A négy éves zárdai hallgatásra kárhoztatott, a Horn-kormány bukása után felszabadult ballibes kollégák utóbb minden, addig visszafojtott tényfeltáró riporteri tehetségüket az Orbán-kormányon élték ki. S élik ki ma is. Kérdés: meddig tart a muníciójuk? Kitart-e még négy évig a már most is szakállas ibrahimolás vagy happyendezés, az újsütetű országjárózás, stb. stb. Meddig van tartalékuk a szocialista-liberális ügyletek lefedésére, elhallgatására?
   Andrassew Iván második ciklusbeli bátorságot emleget. Úgy tűnik, az MSZP-SZDSZ-es kormány megértette a második ciklusban rejlő lehetőséget. Jogosítványt kaptak hozzá. A fél ország másodszorra adta beleegyezését arra, hogy ott folytassák, ahol '90-ben vagy '98-ban abbahagyták. Jónéhány kényes érintettségük okán pedig hogyan folytatják? Keller László bulldogszerű, csak a tényeknek fittyet hányó tényfeltárásával, s a rendőrség hathatós támogatásával vetették rá magukat az előző kormány valós vagy vélt ügyeire. Igaz, hogy eddig több a vélt, mint a valós, de jól működik a politikai boszorkányüldözés alapreceptje, a "nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél" tételre történő alapozás. Mindegy, hogy a vád megalapozott-e vagy sem - a lényeg, hogy beszélni lehessen róla. El lehessen hinteni az emberek fejében, akiknek a sokadik, hajánál előrángatott ügy után már nem lesz figyelmük arra, hogy a korábbi vádak egyáltalán bebizonyosodtak-e.
   Mintha csak válasz lenne Andrassew felvetésére Skultéty Tamás Féligazságok helyezettjei című írása a Magyar Hírlapban. Témája: a balliberális és a jobboldali sajtó számonkérései.
   "A 168 Óra és az Élet és Irodalom kedvenc témája volt Kaya Ibrahim, a Fidesz közeli cégek, az Orbán-bánya. Kell ezzel foglalkozni egy igazságra szomjas újságnak? Természetesen. Egyelőre azonban hiába várom az említett újságok oknyomozó, tényfeltáró riportjait az MSZP és SZDSZ közeli cégekről, az Altus-birodalomról, a Perfekt Rt.-ről és 'leányválallatairól'. A Magyar Hírlap most tárta föl az Orbán-kormány, Simicska, az MFB, a Vegyépszer stb. összefonódásait - persze, ne felejtkezzünk meg a Népszabadság, a Heti Világgazdaság föltárásairól sem -, várhatjuk-e vajon a továbbiakban tőlük a Medgyessy-Gyurcsány-Tunyogi-Tatai Ilona-féle összefonódások felgönyölítését?
   Sokszor téma volt Orbán és Kövér családja. Most majd a Medgyessy, a Gyurcsány stb. család lesz soron?
   Nagy terjedelemben olvastunk a 'Fidesz-fiúk' álláshalmozásairól. Aggódtak leterheltségük miatt. Most folytatódhat az aggódás: hogyan bírja például Tunyogi a sok munkát az MFB és Hungexpo igazgatóságában, a Magyar Közbeszerzési és Hírbörze Kft. ügyvezetőjeként, az Econ-Trust Tanácsadó Kft.-ben?
   (Az mindenesetre biztató jel, hogy a Magyar Hírlap is foglalkozott Mizsei Zsuzsának, a Millenáris új igazgatójának kapcsolatával a Perfekt-Audit Rt.-vel és az Econ-Trust Kft.-vel.)
   Tudjuk végül, persze, hogy a lapok hirdetésekből élnek. Így volt ez az előző és így van a mostani kormány idején is. Melyik főszerkesztő ellensége lapjának, és enged megbírálni egy hirdetést adó céget, külföldi laptulajdonost vagy kormányt? Olvastunk a 168 Órában Postabankot bíráló cikket vagy az Élet és Irodalomban mondjuk a Soros Alapítvány pénzelosztásának érdekességeiről? Nem.
   Ez emberileg érthető, de amikor bátran 'ütnek' egyfelé, s a 'saját furcsa ügyeikről' hallgatnak, akkor bizony az igazság bajnokaiból csak féligazságok helyezettjei lesznek."
   Lehet, hogy a fenti sorok volnának a baloldali sajtó lelkiismeretfurdalásának első jelei?
   Vagy ne örüljünk korán?

Ezt válaszoltam rá:
Kedves Kata, csakugyan nagyon kedves. De azért akkor lenne igazán hiteles az írása, ha én abban a meggyőződésben olvasgattam volna az előző ciklusban a Magyar Nemzetet, hogy ott találom meg a nagy leleplezéseket az Orbán-Torgyán kormány és -rendszer disznóságairól. Vagy legalább a kérdéseket. (Mert azért abban talán egyetértünk, hogy abban az időszakban sem volt minden teljesen rendben.)
De erről nyilván nem Ön tehet. Én meg pláne nem, mert az előző ciklusban nem nagyon írtam újságot.

Iván

November 26. (kedd) Ma tulajdonképpen nagyon kellemes, békés napunk volt. Talán azt leszámítva, hogy Milosnak kicsit megy a hasa, ami talán összefüggésben van a fogzással, talán nem. Egész nap jól elvoltunk. Ma akkor volt a legaranyosabb, amikor ült az asztalon az etető-utazó székében és sípolt. A síp úgy került a közelébe, hogy fölakasztottam a szék hordozófülére, vagy mi a fene az, amivel cipeljük… A sípot és egy iránytűt. Ezeket zsinóron tartom, hogy bármikor a nyakamba akaszthassam őket. Az iránytű fedelét azonnal leszedte, ezért azt le is vettem, de a síp ott maradt. Pár napja Milos a szájába vette, véletlenül füttyentett egyet, amikor bele lélekzett. (Tudom, hogy hivatalosan k-val kell írni, de ez egy nagy marhaság, mert értelmetlen.) Aztán, amikor megint a kezébe került, megint a szájába vette, megint megszólalt. És a szemünk láttára fölismerte az összefüggést. Ma már vidáman sípolászott, ráadásul nagyon elégedett magával, igen büszkén néz ránk ilyenkor. (Az az érzésem, hogy nyolc hónapos korban erre büszke is lehet.) Tegnap valami előzetes szakmai vitavetítésen volt az anyja, én meg rájöttem, hogy ha például csöngetnek, csak úgy tudok kimenni, ha teljesen biztonságos helyre teszem. Vagyis oda, ahonnan nem tud leesni. Az pedig a padló. Hoztam jó vastag rongyszőnyegeket és kipróbáltam: nagyon jól érezte magát az ágyhoz képest szilárd talajon. Ma megint játszottunk egy kicsit a szőnyegen, az ágy mellett, ahol az anyja adventi naptárhoz való zacskókat készített Szonjának és Edének. Milos ismét úgy érezte, hogy valami rendkívül nagyfiús dolog, ha ő az anyjától kicsit távol a szőnyegen püföli a játék mozdonyát. Leírhatatlan az a ravaszkás mosoly, amivel ilyenkor az anyját figyeli, hogy ő is figyeli-e mit művel a földön.
   A nap többi részében dolgozatokat olvastam, igen nagy számban, mert jó sok lemaradásom jött össze.
   Jó hír, hogy a HP-val karácsonyra öt elektronikus könyvet adunk ki, jövőre pedig az eddigi egy helyett havonta kettőt.

November 25. (hétfő) Lehet, hogy a tegnapi eFestvalról álmodtam titokban, és azt képzeltem, hogy műsorvezető bűvész vagyok, és közben Rodolfo bűvészdobozából kell produkálnom magam. Mindenesetre lucsokban ébredtem. Föl is keltem nagyon korán. Elmentem a Népszavába értekezni. Az nagyon jó hír, hogy a szerkesztőség elküldte a levelet a svédek külügyminisztériumának, így helyszíni tudósítást adhatunk a Nobel-díj átadásáról.
   Onnan átmentem Császár Tamáshoz teázni. Megbeszélgettük a Virtuális Karikatúra Múzeum dolgait. Főleg azt elemezgettük, hogy miképpen lehetne a minisztériumot rávenni arra, hogy végre megkösse a szerződést velünk a már hónapok óta nekünk ítélt támogatásra. Ebben az országban be kell adni egy pályázatot, kell hozzá mindenféle nonprofit háttér, banki igazolás, aztán - ha valaki nyer - lehet várni, hogy mikor jön a pénz. Természetesen közben építkezni kell, ahhoz mindenféle gépek, masinák kellenének, szerződni is illene emberekkel, de se beszerezni, se szerződni nem mer senki, mert mi van akkor, ha nem jön a pénz. Soha.
   Én ezt fordítva csinálnám: folyamatosan figyelném és figyeltetném az internetet. Ha valahol a tehetség csíráját látnám, vagy egy olyan oldalt, ami kiemelkedően jó, közhasznú, akkor behívnám az alkotókat és megkérdezném, nincs-e szükségük valamire. Gépekre, szkennerre, fényképezőre, szoftverekre, tárhelyre, esetleg ösztöndíjra.
   Az emberek többségének eszébe se jut, hogy pályázni lehetne. És ha mégis, akkor nem tud pénzügyi és intézményi hátteret találni.
   Pedig az internet nem a számítógép, nem a modem, nem a drót, nem a szerver, hanem a tartalom.
   Amikor hazaértem, Tamás telefonált, hogy a minisztériumban aláírták a szerződést. Kis lépés az embernek, de hatalmas az emberiségnek.

   Tegnaptól rendes tejet iszunk. Erzsi mondta, hogy ők valahonnan a faluból hozzák az igazi, frissen fejt nyers tejet. Hogy kell-e nekünk is? Mostantól minden nap kapunk egy litert. Mindenkinek javaslom: ha teheti, kóstolja meg az igazi tejet. Mi gyerekkoromban Balogh bácsiéktól hoztunk minden nap négy litert. Azt nem értem, hogyan tudtam elfelejteni az ízét. Az, amit a boltban lehet kapni, még csak nem is hasonlít arra, ami a tehénből kijön. Nem tudom, mit művelnek vele, miért jó az, ha magas és drága technológiával tönkreteszik, de nem is szabadna ilyesmit vásárolni. És ráadásul pontosan ugyanannyiért kapjuk, mint ha a közértben vennénk. Szinte biztos, hogy a gazda még így is sokkal jobban jár, mint ha leadná, hogy vizes műanyag folyadékot gyártsanak belőle.

November 24. (vasárnap) Ma végre meglátogatott András öcsém, akit pár hete szülőfalum polgármestere lett, és Orsi, a felesége. Nem voltak sokáig, de az nagyon jó volt. Babáztunk, szemmel láthatóan nagyon tetszett nekik Milos. Ami persze nem csoda, mert még nem nagyon találkoztam emberrel, akiit nem tudott volna elbűvölni. András mesélt a polgármesteri létről. Nem szeretném magamnak. Többnyire tyúkperekből, apró kicsinyeskedésekből áll az élet. Baromi sok tartozás maradt rá. Remélem, bírja majd. Persze azt mondtam neki, hogy a pénzügyeket nagyon keményen ellenőriztesse egy külső, szigorú könyvelővel, és legyen egy ügyvéd is, aki átnézi a fontosabb szerződéseit. Az a baj, hogy végtelenül jóságos ember, és ettől föltehetően balek is. Ha viszont tudja magáról, hogy becsapható, akkor tegyen ellene, építsen be fékeket maga ellen is. Készül rendes internetes megjelenésre, meg egy kis újságféle kiadására is. Ezekben majd segítek neki.
   Este voltam a Kongresszusi Központban, hogy átadjam az eFestival Kazinczy Online díját. Hát átadtam, de nem írok többet az eseményről. Talán csak annyit, hogy Ungár Anikó bűvésznő volt a műsorvezető, és vagy elfelejtett fölkészülni, vagy indiszponált volt, de valami egészen elképesztő zűrzavart keltett. A végén már nagy kíváncsisággal lestük, hogy mi lesz a következő baki. Közben meg sajnáltam is szegényt. Mindegy, ez így sikerült. A beszédemet se mondtam el, mert csak arra szólítottak föl, hogy mondjam meg, ki a nyertes, én meg megmondtam, hogy konyvkereso.hu.
   Szerencsére találkoztam néhány barátommal, például Kovijanóval, akivel együtt építgetjük az elektromos könyveket, Kóka Jánossal, akivel így vagy úgy de évek óta együtt dolgozunk. Tavaly októberben mindkettőjükkel együtt voltunk Velencében, egy igazán emlékezetes úton. Most elhatároztunk, hogy megint elmegyünk. Janó festőművész, János életművész, félelmetesen ért az ételekhez és italokhoz, igazi gasztronómiai és művészettörténeti utazásunk volt.
   Érdekeset olvastam: Cseke Gábor barátom leírja, a Milos Könyvében, hogy miképpen tanulta ki az apja mellett a méhészetet gyerekkorában. Sose beszéltünk erről, de az egyetlen mesterség, amit rendesen megtanultam, az a méhészet. (Az is érdekes, hogy bár tíz évvel megelőzött, egy napon születtünk.) Az is nyilván véletlen egybeesés, hogy András öcsém is méhész volt - sajnos rajta kijött a méhméreg-allergia, amit az apjától örökölt. Éppen ma beszélgettünk egy kicsit a régi szép méhészidőkről.



Közéleti előrejelzés

Szabadon bujkáló

   A 47. hét igazi szomorú botránya volt, hogy az érdeklődés hiányában elmaradt egy nagy médiatámogatással szervezett jótékonysági koncertfesztivál a budapesti S.A.P. Rendezvénycsarnokban. Az Alapítvány a Rákos Gyermekekért szervezésében meghirdetett eseményre mindössze két jegyet adtak el.
   Mint az várható volt, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség az ügyészség elé vitte az Ámen-film plakátjának ügyét, mert az "összemossa a nácizmus és a kereszténység legfőbb jelképeit, a horogkeresztet és a latin keresztet". Jóslat: jó esély van arra, hogy egyszer egy keresztény közösség följelentgetés helyett arról elmélkedik nyilvánosan, hogy miféle keresztényi magatartás kell ahhoz, hogy a jövőben ne legyen miről ilyen filmeket és plakátokat készíteni.
   Kicsit botrányos volt Rogán Antal heti rendes vicces megszólalása: tizenegy évvel azután, hogy a szovjet csapatok elhagyták az országot, most - nem fegyverrel, hanem pénzzel - az oroszok ismét a spájzban vannak. A Fidesz alelnöke azért aggódik, mert szerinte a kormány kifejezetten bátorítja az orosz befektetői csoportokat.
   Egyszer már rendkívül sokba került nekünk az oroszellenesség: évekig nyomorította az országot, hogy meggondolatlan politikusaink miatt elvesztettük hagyományos piacunkat. Jó lenne megmagyarázni, miért lenne büdösebb az orosz pénz, mint az amerikai vagy az olasz. (Jóslat: még az is lehet, hogy Rogán valahol, valakiktől elnézést kér majd a viccelődésért. Az oroszok nem ismerik, tehát nem is szerethetik a tréfát. Pénzük viszont van. És oda viszik, ahova akarják.)
Az Országgyűlés plenáris ülésén - hat kivételével - a képviselők többsége leszavazott egy, a nyelvtani hibák kijavítására tett indítványt.
   Ez egy olyan országgyűlés, amely törvényeket hozhat arról, hogy csak magyar nevet adhatunk az üzleteinknek és éttermeinknek, de úgy látszik, nem kötelezhető arra, hogy hivatalos magyar nyelven fogalmazzon. Nagyon egyszerűen be lehetne bizonyítani, hogy a pontos magyar fogalmazás mennyire létfontos egy jogállamban. Bárki kipróbálhatja: ha vállalkozóként nem jelzett kivétet, és ezt az APEH kifogásolja, alighanem pert lehet nyerni azzal, hogy a bevallási ív és a hozzá tartozó magyarázókötet olyan szót használ, ami nincs a magyar nyelvben. Legalábbis A magyar helyesírás szabályai című kötet hivatalos szószedetében a "kivét" nem szerepel, tehát nincs, nem kötelező megérteni. Amerikában milliókat lehetne keresni egy ilyen slampos államon.
   A héten volt nagysikerű NATO ülés. Ilyeneket lehetett olvasni: "A 46 ország állam- és kormányfőjével lebonyolított hivatalos NATO-ülést illetően Medgyessy megnyugtatónak nevezte, hogy hasonló a gondolkodás a béke megőrzésének és a szabadság biztosításának elsőrendűségében minden ország esetében."
   Messziről úgy tűnt, hogy a békét nem sikerült megőrizni, háború van, és a terroristák elérték céljukat. Szabadságról se nagyon lehetett szó: a jobb sorsra érdemes, a láthatatlan gonosztól ostromlott Prágában a hatvannyolcas "baráti" invázió óta nem volt ilyen sok katona és harckocsi, Csehország légtere fölött nem röpködött még ennyi éber vadászgép. Vagyis a tiszteletreméltó állam- és kormányfők - élükön a szabadon bujkáló Bush elnökkel - rettegtek. Lehet magunkat azzal álltatni, hogy ez lenne a béke meg a szabadság, de nagyon úgy tűnik, hogy a NATO pillanatnyilag inkább csak magunktól védhet meg, Oszama bin Ladentől és csapataitól legföljebb az állam- és kormányfőket NATO-ülés idején. Jóslat: évek kellenek még és súlyos veszteségek, mire valaki üres fecsegés helyett arról beszél, miképpen lehetne megbékíteni azokat, akik a ma szinte legyőzhetetlennek tűnő ellenség utánpótlását adják.
   Kicsit megnyugtatóbb, hogy legalább itthon rendeződnek egynémely kormányzási feszültségek. A legfrissebb hírek szerint kompromisszum született a fővárosi koalíció ügyében. Első hallásra úgy tűnik, az SZDSZ akarata teljesült. Erre enged következtetni az is, hogy megegyezés született a főpolgármester és a pénzügyminiszter között a BKV-ről. A kormány átvállalja az év végi, 33 milliárdos adósságot. Jóslat: nemsokára kiderül, hogy milyen árat fizet majd az SZDSZ azért, hogy például Atkári János főpolgármester-helyettes maradhatott.
   De azért a héten az volt a legszebb és legmerészebb politikai tett, amikor a Fidesz-frakció százmilliárdos értékben mindenféléket javasolt, majd Deutsch Tamás nem átallott azzal előrukkolni, hogy az ezek megvalósításához szükséges pénzt egyebek mellett az országimázs-kiadások mérséklésével lehet előteremteni.
   Jóslat: pillanatokon belül kitalálja, hogyan lehetne szolárium-bérlet osztogatást is országépítő erővé emelni. Az is lehet, hogy valaki megmondja neki: az állam akkor spórol a legügyesebben, ha nem lehet kilopni mindennek a felét.

November 23. (szombat) Ma a sógorom szülinapi ünnepségén voltunk. Igen kellemesen telt. Hanem láttam valamit. Belenéztem a tévébe, mert ott lehetett fogni a Budapest Tévét, amit itt nem. Éppen Gubcsi Lajos beszélgetett Hende Csabával, Orbán kabinetfőnökével. Egészen értelmes kérdésekre egészen értelmes válaszok - nagyjából ez volt jellemző az interjúra. A végén jött a meglepetés: Gubcsi bejelentette, hogy a következő interjú előtt elhangzik egy saját verse, Kubik Anna válogatásában. És el is hangzott, kegyetlenül.
   Én még ilyet nem láttam. Nem tudom, milyen volt a költemény, mert fotelba gyökerezett fenékkel, teljes rémületben néztem. Elképzeltem, mi lett volna, ha mondjuk az Aktuálisok végén meg kellett volna hallgatnunk egy-egy Baló verset.
Nagyon úgy néz ki, hogy a televíziózás feszegeti a saját határait.
   Miután hazajöttünk, Népszavát írtam, mert holnap sok vendég lesz. De azért belenéztem a Heti Hetesbe. Az, hogy Verebes István bemegy a Való Világ épületébe vendégeskedni, miután kijelenti, hogy unja az értelmiségi fanyalgást, az ő dolga. Ha megkérdezett volna, azt mondom, ne menjen. Ezt már nem lehet. Hogy egy pornószínésznő, egy velőromlott Dopeman és egy prostituált után ő is ott jeleskedjen, legalábbis szomorú.
   Na de az egész műsort bepakolták a Való Világba! Benne azt a Para-Kovács Imrét is, aki pár hete még arra panaszkodott, amikor együtt ebédeltünk, hogy a Biget bíráló írásából kihúzták azt a részt, amelyikben azt lefasisztázta. (És mélyen egyet is értettünk, hiszen én is a médiafasizmus megnyilvánulásának tartom ezeket a műsorokat.)
   Ez van most.

November 22. (péntek) Ma kettesben maradtunk Milossal, mert a mamája elment a barátnőjéhez, aki hamarost szül. A nők ilyenkor példátlanul aktívak lesznek, sürgölődnek, pakolgatnak, készítik föl egymást. Fölkentek lesznek, tökéletes szakértők, szinte bábák, hivatásuk van. Segíteni a másikon. Ez nagyon szép. Érdekes, hogy ha az embernek gyereke van, akkor sokkal több gyerek születik a környéken, mint más időkben. Mint ahogy tele van terhes nővel a város, ha az ember felesége vagy lánya gyereket vár. Pedig az az igazság, hogy egyre kevesebb gyerek születik. Az is érdekes, hogy annak is a harmada házasságon kívül. Bár nem is olyan régen olvastam, hogy például Kolozsváron, 1898-ban, abban az évben, amikor az anyai nagyapám született, szintén a gyerekek egyharmada törvényen kívülinek számított. Ez egy kicsit meg is lepett.

Olvastam egy MTI-hírt:
A görögöknek nem kellenek az élőhalott babák

Betiltották az Élőhalott játékbabákat Görögországban.
Az amerikai gyártású "hullababák" csak pár napot értek meg a görög piacon. A babákat kis koporsóban, halotti bizonyítványostul árulták Görögországban. A gyerekjátéknak szánt terméknek vörös szeme, sebhelyes arcocskája és véres szája van. Két modellt is piacra dobtak belőle: az egyik Sybill, ő kényszerzubbonyt, bilincset és láncot visel, míg kollégababája, Inferno vörösesbarna hajú és denevérszárnyú. A babákat 50 euróért (12 500 forintért) kínálták a boltok.
A görög kormány azonban rekordgyorsan fellépett a furcsa játék ellen, mondván, hogy az súlyosan veszélyezteti a gyermekekek személyiségfejlődését és mentális egészségét - jelentette a Reuters.

Amit nem éltek, az az, hogy már Amerikában miért nem tartóztatták le és vitték kényszergyógykezelésre azt, aki ilyet kitalált és legyártott. Hol lehet a határ? A dögszagú, csonkított, műférgekkel borított babácska?

November 21. (csütörtök) Kaptam egy nagyon kedves levelet Hegedűs Zsolttól Stockholmból:

Kedves Iván!

Akármennyire vigyáztunk, a fiam akkorákat esett kiskorában, hogy a parkett is behorpadt. Legtöbbször éppen akkor, amikor hárman-négyen vigyáztunk minden mozdulatára. Egyszer - féléves lehetett - legurult az ágyról, és sehol nem találtuk. Feleségem az ablakon kihajolva meresztette könnyben ázó szemeit a kert sötétjébe. Ha nem hallok halk horkolást az ágy alól, talán még a rendőrséget is felhívta volna. Nem kell izgulnod, a kisemberek hihetetlen ruganyosak...

   Persze, az összes gyerekem nagyokat esett. Sőt Dávid egyszer a negyedik emeleten az ablakba is kiállt. Tamara is Wanda is észbontó mászási képességekről tett tanúbizonyságot. Hol ülőalkalmatosságokat pakoltak egymásra majdnem a plafonig, és a tetejükön egyensúlyoztak, hol ablakrács fölső résén másztak ki… De ezt nem lehet megszokni.
   És hiába nőnek föl a gyerekek. Néha belegondolok, mit érezhetett az anyám, amikor kiment a kertbe és azt látta, hogy tíz méter magasan köteleket feszítettünk ki a fenyőfák közé és azokon közlekedtünk. És le is estünk valahonnan rendszeresen. Később megmértem: nyolc méter volt a legmagasabb, ahonnan lepottyantam. Azért éltem túl, mert a fenyőágak némiképp lassították a zuhanást. Az a csoda, hogy soha, semmim nem tört el.

Meghívó
November 24-en vasárnap délelőtt 9:30-kor a Julianna Református Iskolában (Városligeti fasor 5.) emléktáblát állítanak SZABÓ IMRE esperes úrnak, aki 1944 telén gyermekmentő otthont létesített az iskolában. Az eseményre Önt és családját szeretettel várják.

November 20. (szerda) Milos ma különös módon ünnepelte meg nyolcadik havi születésnapját: kivetődött a gyerekágyból. Ezt teljesen váratlanul és kiszámíthatatlanul tette, úgy, hogy az anyja egy méterre vasalt tőle. Eddig még csak föl se ült egyedül, hanem csak akkor, ha megfogta a kezünket és addig nyafogott, amíg föl nem ültettük. Most valahogy elkapta a rácsot, fölkapaszkodott. Úgy látszik, elérte az ágy fölső szélét, de nem fölült, hanem mindjárt föl is állt, és át is billent a korláton. Szerencsére magával sodort egy pokrócot is, ami megvédte az ütéstől. Nem is lett semmi baja. Az anyja elrohant vele Szentendrére, megröntgenezték, más orvos is látta. Persze elbűvölte az egészségügyi személyzetet meg a várókelőket.
   Minket viszont annál jobban megviselt. Én éppen tanítás közben értesültem. Nehezen is értettem meg, mi a baj, mert a feleségem annyira sírt. Már akkor látszott, hogy nincs semmi baja, de azért fölhívta a gyerekorvost, aki azt tanácsolta, hogy azért nézesse meg a rendelőben. (A gyerekorvos még este is fölhívott, hogy minden rendben van-e.) Szétestem, nem is nagyon tudtam folytatni a tanítást. Gyorsan lemondtam egy találkozót, és rohantam, hogy hátha még elérem őket Szentendrén. De éppen hazaértek, mire én oda.
   Egész nap figyeltük, de semmiféle jel nem mutatkozott. Nagyon békés és vidám volt. Este együtt fürödtünk, nagy egyetértésben.
   És persze már mélyen alszik. Az ágy matracát húsz centivel lejjebb eresztettem.

November 19. (kedd) A mai nap az adóügyek intézésével telt. Reggel hamar beértem, bementem az APEH-be és kértem egy számlakivonatot. Az öt perc, ám nem úgy van az, hiszen kell 500 forintos okmánybélyeg is. Azt persze nem lehet kapni a hivatalban, el kellett mennem fél óra járásnyira, a postára. Szaladás a könyvelőhöz. Ő már mindent előkészített, csak alá kellett írnom a fél kiló papírt. A végén már egészen eltorzult az írásom. Onnan a hivatalba, ahol leadtam ezeket a papírokat. De előtte kellett venni egy másik postán 1500 forintést okmány, vagyis illetékbélyeget, mert beadtam egy kérvényt, hogy egyrészt töröljenek minden ellenem folyó eljárást, másrész fennmaradó tartozásaimra részletfizetést kérek. Leadtam a papírokat, majd fölmentem az igen kedves Kósáné Varsányi Krisztinához, hogy bemutassam neki a másolatokat. Addig vizsgálgatta őket, amíg talált hibát. Máig nehezen értem, amit magyarázott, de szerencsére sikerült fölhívni a könyvelőt, neki is elmondta. Azonnal letelefonált a portára, ahol átvették az eredeti papírokat, hogy adják vissza őket, nehogy bekerüljenek a rendszerbe. Valami olyasmiről volt szó, hogy mi úgy töltöttük ki a papírt, hogy nullát írtunk oda, ahol nem kellett semmit bevallani, de mínusz számokat kellett volna, hiszen azt akarjuk, hogy a folyószámlán levő pozitív számokat töröljék. Márpedig ha nullát írunk, akkor, mondjuk 80000 mínusz nulla, az 80000, ám, ha - 80000-et írunk, akkor nulla lesz. Szaladtam a könyvelőhöz. Persze a portán elfelejtettem visszakérni a papírokat, ezért az új, mínuszos papírokat még ma vissza kellett vinni a hivatalba. Elég gyorsan kitöltöttük volna őket, ha az APEH programja elfogadná a mínusz jelét. Erre először azt találtuk ki, hogy beírjuk a pozitív számokat, aztán tollal eléjük teszünk egy vonást. De szerencsére idejében eszünkbe jutott, hogy azt nem lehet, mert az APEH egy - a bevallás végén található - vonalkód leolvasásával dolgozza föl az adatokat. Vagyis minden számot kézzel kellett beírni, és a végén a vonalkódot ki kellett szedni a lapok közül. Fél órán belül megvoltunk. Aztán már csak harmadszor is vissza kellett menni a hivatalba, és leadni ezeket a papírokat.
   Őrjítő, de megint azt kell mondjam, hogy akivel csak találkoztam kedves volt és segítőkész. Lehettek volna olyanok is, amilyenekben képzeljük őket. Akkor most még fáradtabb lennék. Így is azonnal el kellett aludnom, amikor hazaértem.

   Mivel most nagyon jó alkalom van meteorok becsapódásának megfigyelésére, de az is lehet, hogy felhők takarják az eget, röviden leírom, hogyan lehet felhős időben - akár a szobából - meteorokat számlálni. (Onagy Zoltánnak egy tegnapi levélben megígértem, hogy ide írom. Hátha mást is érdekel.)
   Be kell állítani a rádiót az URH sávon úgy, hogy az állomások között egy sistergő hangot halljunk. Ha szerencsénk van, a meteorok becsapódásakor néhány másodpercre tisztán fölhangzik egy távoli - mondjuk londoni - adó. Ennek az az oka, hogy a becsapódás miatt keletkező súrlódás ionizálja a levegőt, amiből így antenna, vagyis inkább afféle lencse lesz, ami néhány másodpercre elfogja az adásokat. Érdekes játék - feltéve, ha valaki bírja idegekkel a folyamatos süstörgést.

Ajánlat:
Geltz Péter a Szkéné Színházban 20-án, este 8-kor adja elő Egyáltalán nem című költészeti estjét. Műsorában Kőrössi P. József, Ernst Jandl és József Attila versei hangzanak el.

November 18. (hétfő) Reggel népszavás értekezletre mentem. Megbeszéltük, hogy újabb fórumokat indítunk. Aztán átugrottam a Lurdi Házba, hogy a postán megszabaduljak a pénzemtől. Aztán a HP-nál tárgyaltunk az e-book-kiadás jövőjéről. (Lesz neki. Talán jobb is, mint amilyen most van.) Hazafelé pedig bementem egy barkácsáruházba, hogy az ágyunkba vegyek egy lapot a lécek fölé, mert valamiért az kell oda. Nem tudom, miért, eleinte nem is tűnt föl, de mostanára kiderült, hogy a lécek zavarják az alvásunkat. De az is lehet, hogy csak az lett, hogy néha a gyerek miatt föl is állunk az ágyra és olyankor kétségkívül van egy kis szivacs-süppedés a lécek között. Vettem hát egy 140 x 200-as lapot. Gyanakodtam, hogy nem fér majd be a kocsiba, de az eladó azt mondta, hogy össze lehet hajtani. Próbálgattam, sehogyse ment. Végül aztán sikerült betuszkolni, de csak úgy, ha a hátsó ajtó nyitva maradt. Sőt még rögzítenem is kellett egy vontató kötéllel. Végül aztán sikerült úgy hazajutnom, hogy nem csúszott ki, és az ajtónak se lett semmi baja. Csak az volt a különös, hogy a kipufogó gáz bejött. Ezért nyitva kellett tartanom az ablakot. Szerencsére Milos mamástul a szomszédban volt Erzsi napot ünnepelni. Így szépen berakhattam az ágyba a lapot. Persze, amikor hazajöttek, azt mondtam, hogy nem tudtam venni. Kíváncsi vagyok, hogy valóban észre lehet-e venni a különbséget.

Ajánlat:

Csak nőknek!

         

És egy Gender-konferencia:

November 17. (vasárnap) Tegnap MKM estélyén hallottam egy tanulságos történetet az egyik volt kollegámtól. Arról beszélgettünk, hogy az internetről és a mai újságokból meg lehet-e tanulni a helyesírást. Persze nem. Neki szenvedélye volt, hogy olvasással tanulta a szavakat. Egyszer írt egy dolgozatot, amire négyest kapott. Futott a tanárhoz, hogy miképpen lehetséges ez, ő még soha nem kapott magyar dolgozatra négyest. A tanár mutatott egy szót, és azt mondta, hogy ezt helytelenül írta le, kénytelen volt négyest adni.
    - De hiszen én ezt a szót így olvastam az egyik újságban!
    Erre a tanár azt mondta: ha beviszi az újságot és megmutatja, ötösre javítja a jegyét.
    És úgy is tett, mert persze a gyerek megtalálta a lapot, a szöveget, a szót.
    Az lenne jó, ha abban a tudatban írnánk, hogy a gyerekek a mi szövegeinkből tanulnak magyarul.

A http://www.nepszava.hu jobb oldalán van két képecske. Az egyik az EU fórumra, a másik a Fiatal hírlapírók fórumára vezet. Elindultak, talán lassan érdemes benézni.    


Közéleti előrejelzés
Nyeglélés, ibrahimolás, tocsikolás

   Egy olyan (46.) hét van mögöttünk, amelyiknek az elején még úgy számoltuk a hónapokat, hogy 2004. január elsején lehetünk EU-tagok. Aztán hét közepén március lett belőle, a végén pedig már csak május elseje. Állítólag ma eldől a végső időpont, amit vélhetően annyira kell komolyan venni, mint minden más eus ígéretet. Ebből inkább az látszik, hogy tőlünk nyugodtabbra mintha tartanának attól, hogy ők lépnek belénk, és akár napokon is alkudoznak, hogy húzzák az időt. Vélhetően ők sem tudtak mindent jó előre fölmérni. Például azt, milyen kényelmetlenségek lettek abból, hogy hagyták Gorbacsovnak föladni a munkásmozgalom ősi harcát - amiből világrendszerváltás lett: népek egész csoportja sodródik nyugat felé. Ha pedig már nyilvánvaló, hogy föl kell venni a feltételeket teljesítő népeket, talán nem illene játszani embermilliók sorsával. Jóslat: lesz majd újabb ürügy arra, hogy tovább húzzák az időt.
   Kicsit az uniós csatlakozáshoz tartozik, hogy a héten Rogán Antalnak megint nem sikerült eltalálnia az államférfihez illő polgári hangnemet, amikor azon tréfálkozott, hogy a miniszterelnök szívesen elmenne a Fidesz csatlakozással foglakozó kongresszusára, sőt ott tájékoztató jelleggel föl is szólalna. A pártalelnök azon nyeglélt, hogy Medgyessy csak akkor szólalhat föl, ha belép a Fideszbe, sőt akkor még az elnökség tagja is lehet. Talán ki kellene próbálni, mi van akkor, ha Medgyessy kéri felvételét a polgárpukkasztó pártba. Jóslat: Medgyessy nem kéri, de fölösleges is, hiszen, ha a Rogán-féle példátlan cinizmus tovább tenyészik, úgyse lesz mibe lépni.
   Persze az is lehet, hogy idegességében beszélt ilyeneket, hiszen a héten tetőzött az a számonkérési-, sőt letartóztatási hullám, ami az előző kormány közpénz-gazdálkodásának eléggé brutális kritikája. Fény derült egy erősen tocsikolós ügyre: hűtlen kezelés gyanúja miatt hallgatták ki az Orbán-kormány volt informatikai kormánybiztosát, mert több százmilliós keretszerződéseket kötött ügyvédi irodákkal, amelyek a rendőrség feltételezése szerint teljesítmény nélkül vettek fel pénzt. És egy ibrahimos trükk is előbukott: egy magyar és egy harkovi hajléktalanhoz került a First VIP Security Kft., amely csaknem egymilliárdos alvállalkozói feladatot kapott az autópálya-építésnél. Ezen kívül előzetes letartóztatásba helyezték a MERT 2000 Rt. vezérigazgatóját, T. Szabolcsot, mert a cég a gyanú szerint 896 millió forintos kárt okozott a Millenniumi Országjáró című kiadvány előállítása során a Miniszterelnöki Hivatalnak, vagyis nekünk. De az sem valami örvendetes hír, hogy az APEH megszűntette az MSZP egykori, időközben fantomizált informatikai cége ügyében a nyomozást. Az adóhivatal elnöke új kommunikációs stratégiára hivatkozva nem adott felvilágosítást az eljárásról.
   Jóslat: lesznek még letartóztatások, nyomozásszüntetések és újabb hallgatási stratégiák is. Az igazi kérdés mégis az, hogy mikor értik meg pártjaink és kormányaink, hogy fosztogatni csak a második ciklusban érdemes. Ennek látszólag ellent mond, hogy egyik kormányuknak sem jutott második bizonyítási lehetőség. De, talán ha egyszer kipróbálnák, hogy mi van akkor, ha az első ciklusban önmegtartóztatóak. Hátha sikerülne még négy évet országolni, amikor - óvatosabban bár, mint a Fidesz - és a mi kicsi gazdáink! -, már el lehet csenni ezt-azt.
   A bomlás, ami hónapok óta látható volt az ellenzékben, most elkezdődött a kormányoldalon is. Legalábbis súlyos erőpróbára utal, hogy a fővárosi szabad demokraták határozatlan időre megszakították a koalíciós tárgyalásokat az MSZP-vel. Foszlás mutatkozik az SZDSZ-ben is: az ötödik kerületi szervezet nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését azzal kapcsolatban, hogy Zwack Péter lemondása után az SZDSZ Országos Tanácsa nem Bauer Tamást választotta az Országgyűlésbe a párt országos listájáról. Jóslat: Bauer Tamás hamarosan erősen pozitívba hajló figura lesz a jobboldali sajtóban. Tán még odáig is elmerészkednek, hogy az édesapját is fölemlegetik: Bauer azért lehet példakép, mert a családi tehermúlt dacára lett igaz demokrata. Bár nem kell sokat áskálódni, hiszen az SZDSZ megalakulása óta egy dologban biztosan jeleskedett: az önsorsrontásban. Az előző hatalmi ciklusában elképesztő érzéketlenséget mutatott a pártot kormányra támogató értelmiségi rétegek sorsa iránt. Ennek köszönheti éppen csak a parlamenti küszöbön átcsúszó választási eredménykéit. Most pedig például azokat a fiatalokat taszigálja el, akik valamilyen oknál fogva a tagadhatatlanul kiemelkedő országgyűlési munkát végző Bauer Tamást találták meg, ha nem is példaképüknek, de igazodási pont gyanánt.

November 16. (szombat) A nap legfontosabb eseménye az volt, hogy Martin-Kovács Miklós ötvenedik születésnapi meglepetés-buliján voltunk. Igen jól sikerült. Bár nem valami jól indult. A Hajógyári szigeten a Ladik Csárdában gyülekeztünk. Nem volt egyszerű megtalálni, mert valamiért az egész sziget sötétbe borult - semmiféle áramszolgáltatás nem volt. Amikor végre ráleltünk a csárdára, ott is csak gyertyafényben üldögélhettünk. Nem mintha az nem lenne szép, de például a zenegépeket nehéz fölfűteni velük.
   Miklós időben érkezett, és úgy meg is lepődött, hogy elgyengült: ott várta legalább nyolcvan-száz ember, tapssal, énekszóval, meg még ezer lufi például. El is érzékenyült, amin én egyáltalán nem csodálkoztam, hiszen ugyanígy jártam pár hónapja, amikor itt volt meglepibuli. (Gabi, a felesége alighanem nálunk kapott kedvet egy ilyen rendezésére. Mint kiderült, ő is valami elképesztő konspirációval hozta össze az embereket.)
   Szerencsére az utolsó pillanatban lett világosság is. Így aztán láthatta, hogy csakugyan azok az emberek jöttek el, akik az egész életét végig kísérték - osztálytársak, rádiósok, internetes munkatársak, és persze a gyerekei. Jellemző - és nagyon jó -, hogy legalábbis az egyik volt felesége is ott volt. Annyi ajándékot kapott, hogy az aligha fér bele egy autóba.
   Annyira megrendült, hogy másfél óráig meg se tudott szólalni: igaz aztán igen szép beszédet mondott, amin viszont az én feleségem hatódott meg egészen. Könnyekig. Valaki meg is jegyezte: miket mondott volna Miklós akkor, ha tudja hova jön, és készül a szónoklatra?
B. Tóth László adott diszkót. Volt vacsora, tánc, torta…
   De meg is érdemelte Miklós. Kevés emberrel töltöttem olyan jó időket együtt, mint vele. Több mint két évig dolgoztunk együtt - az Elendernél, miből aztán Webigen lett -, és talán elég annyi, hogy ilyen sok idő alatt egy rossz, vagy félreérthető félhang sem hangzott el köztünk. Pedig azelőtt nem voltunk se barátok, se ismerősök. Egyszerűen egy jó ember. És remélem, hogy még fogok vele együtt dolgozni.

November 15. (péntek) Különös dolog történt: úgy látszik, a szokatlan meleg hatására kikelt egy csomó légy. Ellepték a szobámat. Talán valamelyik, a hideg elől behozott virágcserépben akartak áttelelni, aztán itt kibújtak. Mindenesetre elég rémisztő. Bár általában nem szoktam megölni az őszi legyeket, sajnos ezek most szép sorjában a "legyecske is aluszik" - projekt áldozatai lesznek.
   Ma voltam könyvelőnél. Hát azért az nagyon jó, ha az ember tudja, hogy rábízhatja magát valakire, aki szép csöndesen végighallgat, aztán azt mondja, hogy "jó, akkor kedden reggel tízre minden készen lesz", és csak azért nem ő viszi be a hivatalba, mert ott jó néven veszik, ha a kuncsaftok személyesen szorgoskodnak a saját ügyükben.

Kaptam egy levelet:

Tisztelt Andrassew Iván!

   Érdeklődéssel olvastam Dávid fia beszámolóját a sajóbábonyi Greenpeace akcióról az Ön honlapján. Egyrészt azért mert magam is Sajóbábonyban születtem, másrészt azért, mert édesapám éveken keresztül a gyár termelési osztályának vezetője volt, továbbá édesanyám még mindig ott dolgozik, így egy kicsit más szemszögből is értékelhetem az eseményeket.
   Talán egy kicsit meg fog meglepődni, ha azt mondom: igazuk van, de tévednek. Igazuk van abban, hogy a gyár területén az elmúlt közel 50 év vegyipari tevékenység következtében (érdemes itt megjegyezni, hogy az ÉMV eredetileg hadiüzemnek épült), mérhetetlenül sok szennyező anyag került a talajba és a szennyvízcsatornaként használt ,,Bábony patakba''. (Az idézőjel azért kell, mert ezt a ,,patakot'' én születésemtől fogva csak Savas néven ismerem.) A szennyező anyagok között előkelő helyen szerepelnek a különböző nehézfémek (az ÉMV egy időben a MÁVnak gyártott akkumulátorokat) amelyeket elég könnyű kimutatni a Savas iszapjából. A szennyezés megléte tehát ténykérdés.
   A GP ott téved, hogy a gyár ellen tüntet. Pedig a magyar Állam ellen kellene.
   A gyár területén felhalmozódott szennyezés eltüntetése ugyanis rengeteg pénzbe kerül. Ezt csak állami forrásokból lehet végrehajtani, ugyanis a jelenlegi amerikai tulajdonos csak úgy volt hajlandó beruházni Sajóbábonyban, hogy garanciát kap arra, hogy a már meglévő szennyezésekért nem ő felel. (Ami végső soron teljesen érthető is.) A probléma tehát megint csak (mint mindig): pénzkérdés. A jelenlegi tulajdonos egy fityinget nem fog erre fordítani. (így is gyakorlatilag ,,lélegeztetőgépen'' tartja a gyárat, csak a legszükségesebb beruházásokat hajtja végre.)
   A GP akció egyébként nem volt teljesen hatástalan. Azt a fiatalembert, aki aznap portaszolgálatot teljesített, és aki éppen egy másik belépő adatait jegyezte fel, amikor a GP aktivistái ,,benyomultak'', az akció másnapján, azonnali hatállyal elbocsátották. ,,Csapásokat adunk, csapásokat kapunk.'' Ahogy azt már Virág elvtárs is megmondta :)

Üdvözlettel,

Nagy Lajos Pál


És még valami: japán képeslap-kiállítás látható november végéig a REHAB Rt. épületében Nagy József webbarátom gyűjtéséből , Bp.XIII., Kassák L. u. 33. megtekinthető , mégpedig hétfőn :10-18 , kedden és csütörtökön : 8-16 , pénteken :8-13 óráig .

November 14. (csütörtök) Nagyon jó kis délelőttünk volt Milossal, amíg a mamája tornárkodott. Aztán már nem volt olyan jó a nap, mert különféle papírokat keresgéltem, mert holnap megyek könyvelőhöz, hogy rendet rakjunk adóügyekben. Hihetetlen, milyen zűrzavar van körülöttem - és pláne a fejemben. Ma ismét megesküdtem magam előtt, hogy naponta fél órát válogatással, rendezéssel és iratmegsemmisítéssel töltök. (Nyilván hazudtam. Egyszerűen nem bírom. De még látni se a papírokat.)
   Már megint árad a Duna. Az az érzésem, hogy az állam nem számít arra, hogy tavasszal - vagy akár télen - megint jön egy nagy árhullám. Az időjárásra jellemző, hogy itt volt a szomszédból Erzsi, és mesélte, hogy látott virágzó aranyesőt. Két éve december 17.-én a kertemben kinyíltak a hóvirágok. Lehet, hogy megint ez lesz.

A HP e-book táron (http://www.hpebook.hu) megjelent Solymosi Bálint Detonáta című könyve. Ezt írja róla Németh Gábor:

Könnyű volna rászedni az éppen olvasót, ha már eddig a mondatig jutott. Még azt sem állítom, hogy fű-fát kellene ígérni - csak egyszerűen kinyilvánítani a cáfolhatatlant: Solymosi Bálint könyvében aztán tényleg minden megvan, amiért könyveket szoktunk venni aluljáróban. Az összes regényes esemény. Szerelem, halál, meg amit e kettő közé szoríthat a Jóisten egyáltalán. Az egész készletet bepakolta dobozba. És mégsem a kirámolható dolgainkért érdemes birtokolni. Nem azért, amit olvasás után a saját szavaimmal is el tudok mesélni belőle. Hanem azért, amihez éppen erre a magánszemélyre, éppen az ő szavaira, kopírozhatatlan készenlétre van szükség. Éppen az elmesélhetetlen, egyszeri valóságra. A Solymosi-szöveg - pokolira lassított robbanás. Ki látott már házat fölrobbanni? Terv és anyag néhány méterrel a talaj szintje fölé emelkedik, hogy minden erő ellenére megtartsa eredeti rendjét, mielőtt végleg megsemmisülne. A Detonáta szavai sugárzó tárgyak - ezt a pillanatot állítják bele a leírás örökkévalóságába. Bár a semmi árnyéka vetül az egészre, minden megvan még. Igaz, egy egész élet hitele kell, hogy a végső kudarcnak méltó fedezete legyen.

November 13. (szerda) Most meg a modemem romlott el. Sose gondoltam, hogy egy ilyen PCMCA-modem elfáradhat, de úgy látszik négyévi rendes munka után elege lett. Még nem teljesen halt meg, csak hol hajlandó átengedni magán valamit, hol meg nem. Az is lehet, hogy csak a csatlakozója gyöngült meg, például oxidálódott. Még szerencse, hogy van egy 14,4-es, ami vánszorogva bár, de dolgozik. Kicsit unom, hogy mindig van valami.
   Különben is álladóan azt érzem, hogy szétesik minden körülöttem. Azt hiszem, valahol mélyen nyomaszt az APEH-ügyem, ami talán a jövő héten megoldódik. Ha ugyan megoldódhatnak az ilyen ügyek egyáltalán belátható időn belül.
   Ma tanítottam, jókat vitatkoztunk. Érdekes, hogy már van egy generáció, amelyik meg meri engedni magának, hogy azt mondja: nem akar lelkiismeret-furdalást érezni a holokauszt miatt. Szemmel láthatóan tanították őket arra, hogy legalábbis egyenlően kell megítélni a fasizmus és a kommunizmus bűneit. Próbálom magyarázni, hogy az egyik egy eleve gonosz rendszer volt, a másik pedig azzá lett. Az egyik halálgyárakat épített, a másik legalább valami esélyt adott a túlélésre, például a GULAG-on, vagy éppen Recsken. Az egyik főleg származási alapon gyilkolt bármiféle mérlegelés nélkül, a másik legalább igyekezett osztályalapokon pusztítani, de legfőképpen mégis a saját híveit irtotta. És így tovább. Látom, hogy hiába beszélek. Persze abban igazuk van, hogy a halottak milliói szempontjából teljesen mindegy, milyen alapon ölték meg őket. De a túlélők szempontjából, a gyilkosok megítélése szempontjából mégsem. Talán. Nekem. Bár az is kérdés, hogy kik a gyilkosok. Többnyire ugyanazok, ugyanaz a fajta mindkét oldalon. A parancs- és ítéletvégrehajtó típus. Akik fölé már csak őrültek kellenek. Akik ellen semmi esélyünk, ha egyszer a hatalomra jutottak ránk eresztik őket.
   El is felejtettem tegnapelőtt ide jegyezni, hogy véletlenül sikerült lefényképeznem a kattintást ezen az oldalon. Áprilistól. Azért ez jó. Igazán örülök.
   Szegény Milost nagyon nehezen tudtuk elaltatni. Szenved a fogától. Igazából nem értem a teremtést: miért kell egy ilyen kicsi lénynek szenvedést okozni?

November 12. (Kedd) Végülis nem lett olyan szörnyű az éjszaka, mert Milos elaludt a mamáján. Ő persze nagyon elzsibbadt, de valahogy sikerült közösen az ágyába vinni a mi kicsi fiunkat. Ma egész nap jó hangulatban volt.
   (Tegnap bent voltam a Népszavánál, aztán elmentem az APEH-ba, hogy a Fizetési Kedvezmények Főosztályán kivégzés-halasztást kérjek. Már ettől is eléggé rossz kedvem lett estére.)
   Ma egész nap dolgozatokat olvasgattam. A tanítványaim szorgalmasan írják a leckéket, én meg kicsit elmaradtam. Most az eutanáziáról kellett írni. Megint elég kellemetlen volt, mert az egyik írás kötelezően arról szólt, hogy támogatják, a másik meg arról, hogy ellenzik. És az kap ötöst, aki úgy ír, hogy én nem tudom kideríteni, mit gondol valójában. Sajnos többnyire rájövök. (Inkább támogatják a passzív eutanázia engedélyezését. Mint ahogy a legutóbbi feladatból az derült ki, hogy nem szeretnék az Irak elleni háborút.)
   Jut eszembe, Dávid leírta, hogyan nézett ki az ő szemszögéből a Greenpeace-blokád:

Szennyezés, lánc, hideg

   November hetedikén, reggel tíz órakor huszonegynéhány Greenpeace aktivista odaláncolta magát az Észak-Magyarországi Vegyiművek sajóbábonyi gyárának kapujához, ezzel megakadályozva minden ki- és befelé irányuló forgalmat. Az aktivisták a gyárból a Bábony patakba engedett toxikus anyagok gyártásának azonnali beszüntetését követelték, amelyek - mint ahogyan azt Kalovits Judit a Greenpeace sajtószóvivője elmondta - a gyárban termelt anyagok 5-10%-át teszik ki, tehát szó sincsen arról, hogy az egész gyár bezárását szeretnék, és ezzel veszélyeztetnék az ott dolgozók megélhetését. Ez utóbbit a gyár vezetői terjesztették el a munkások között, nehogy azok szimpatizáljanak a környezetvédőkkel.
   Ezek azok, amik megjelentek a sajtóban, de előtte is történtek dolgok. November hatodikán, Miskolcon volt a találkozó azok számára, akik nem vesznek részt a GP jelenleg is folyó Clean Water Tour 2002 (Tiszta Víz Túra 2002) kampányában. Miután összeszedték az ott gyülekező régi, illetve új aktivistákat, átszállítottak minket Kazincbarcikára, egy motelbe, ahol a központi találkozó volt. A délutáni pihenő, illetve étkezések után, este tízkor kezdődött az eligazítás. Ezután nagy alvás. Fél nyolckor reggeli, szokás szerint vega és húsos szendvicsek forró teával. Végső megbeszélés, "Ti Szivárványharcosok vagytok, Ti vagytok a legjobbak, sok sikert mindenkinek!!!" felkiáltások, indulás. Mindenki elindult a megfelelő kisbuszhoz, ám ebben a percben elkezdett zuhogni a hó. Hangulatfokozásnak nem éppen megfelelő, de hát ilyen a tél. Az úton mindenkinek a plafonon az adrenalin szintje. "Mi lesz, ha nem jutunk be az ipari park kapuján? Mi lesz, ha lecsuknak? Hülye vagy, minek hoztál telefont, azt úgyis elveszik a rendőrök! Szorítja a kezem ez a nyavalyás bilincs! Ha ezt megússzuk, "Big party" lesz este!!! - hangzik az izgatott aktivistáktól az út során.
   Amikor mindenki megérkezett a gyárkapuhoz, az ipari parkon belül, kipattogtak a láncosok és mielőtt bárki észbe kapott volna, gyorsan felállt a barikád, a szélsők pedig rögzítették magukat a kerítéshez. Innen már nincs visszaút, jöhettek a blokkolók és a transzparenstartók. A biztonsági őrök meglepetten figyelték a sárga ruhákba öltözött, mindenféle nyelven beszélő emberkéket, akik mint a villám lezárták a kaput. Meglepődtek bár, de láttak már ilyet. Nyár elején volt egy hasonló, bár sokkal enyhébb tüntetés a gyár ellen. Azonnal tudták, hogy ilyenkor a tűzoltókat, vagy a mentőket kell hívni, mert azokat úgyis átengedik, a szerintük eszement ökoterroristák. Így is történt, ám nem sok haszna volt, mert a blokád azonnal visszazárt, amint bement a tűzoltókocsi.
   Egyszer csak a sajtós lánnyal az élen, egy kb. 25 újságíróból álló konvoj fordult a gyárhoz vezető útra. Ekkor mindenki megkönnyebbült, hiszen az eddigi "Mi lesz, ha nem jön senki a sajtótól?" érzések azonnal szertefoszlottak. A rendőrök is megérkeztek. Nem igazán tudták, mit kell kezdeni a helyzettel, ezért csak fenyegetőztek. Negyed órát adtak az elvonulásra. Ezt majdnem be is tartották, ők maguk, mivel nem sokkal később visszavonultak, jókedvre derítve a megfagyás közeli állapotban lévő szivárványharcosokat. Ez alatt nyilatkozatháború tört ki a Greenpeace és a gyár vezetői között. Aztán csend lett. Mindenki elment, egy-két kóbor fotós még fel-felbukkant. Egyszercsak megjelentek az elégedetlen - állítólagos - alvállalkozók 4 traktorral, 3 IFÁval (ebből 2 hókotró, amit senki nem értett, hiszen éppen csak szemerkélt a hó), a sor végét pedig egy nyerges vontató zárta. Az élen haladó hókotró kicsit meg akart ijeszteni minket, ezért hirtelen felgyorsított és úgy tett, mint aki közénk akar hajtani. A Magyar Nemzet újságírója megkérdezte a vezetőjüket, hogy mi dolguk van a traktoroknak a gyárban, hiszen állítólag azért jöttek, mert halaszthatatlan elintéznivalójuk akadt. Erre a gyár vezetője heves hápogásba kezdett. Azután elgurultak mindahányan. Délután négyig, a blokád feloldásáig az arra járók közül néhányan odakiabáltak egy-két keresetlen szót az addigra már jégtömbbé fagyottaknak. Volt, aki azt javasolta, hogy menjenek Romániába, hiszen ott sokkal nagyobb a baj. Erre az egyik aktivista felvilágosította a dolgozót arról, hogy már jártak azon a vidéken is. Végül megegyeztek abban, hogy ugyanaz a szar folyik le ott is, mint itt. És persze volt, aki nagyon helyénvalónak, mi több, remeknek tartotta az akciót. Négy körül, sötétedéskor elhangzott a végső utasítás: "Vége a blokádnak!". A motelba visszaérve mindenki remek hangulatban volt. Az utolsó "meetingen" elmondták, hogy hatalmas sajtó visszhangja van az akciónak és az összes rádió, tv, internetes hírportál erről beszél. Gyorsan mindenki bevetődött a jó meleg étterembe és megünnepelendő a sikert, jól teleette magát. Voltak, akik ott maradtak a már jó előre beharangozott "Big party"-ra, és voltak, akik hazamentek, mert ki kellett magukat aludni a másnapi munkához. Nyolcadikán délután az MTV Élesben című műsorában már ott voltak a gyár képviselői, az aktivisták, és egyéb vendégek, akik az akció hasznosságát, illetve a Greenpeace igazát vitatták meg. A közönségszavazatok alapján kiderült, hogy az emberek 72-28 % arányban fontosnak tartják, az ilyen fajta fellépést, hiszen így fel lehet hívni a figyelmet a problémákra. Néhányan az aktivisták közül viccesen megjegyezték: "Reméljük tanult a gyár vezetése az esetből és nem lesz szükség több tüntetésre Sajóbábonyban, ha mégis, leginkább tavasszal lenne jó, mert akkor jó meleg van!"

November 11. (hétfő) Nagyon úgy néz ki, hogy most már csakugyan fogzik a gyerekünk. Szegényt az anyja is négyszer altatta el, és én is, de minduntalan fölébred, sírni kezd. Étvágya is alig volt ma. Amúgy nem látszik betegnek, sőt - ha nem sírdogál - nagyon vidám és kedves. Alighanem nehéz éjszakánk lesz.

November 10. (vasárnap) A mai napom bukolikus hangulatú csőd. Minden nagyon jó volt. Kellemesen éldegéltünk kedves vendégeinkkel. Ettünk, ittunk, babáztunk. Én meg közben folyamatosan beteg voltam attól, hogy nincs erőm eleget dolgozni. Ma be kellett fejeznem a jegyzetemet a Népszavába, Solymosi Bálint Detonáta című könyvének e-book-változatát, kellett írni egy kérvényt az APEH Fizetési Kedvezmények Főosztályának, hogy állítsák le a végrehajtást, kellett volna legalább harminc levélre válaszolni. Az utóbbit már nem bírtam teljesíteni. Talán majd holnap. Szétestem.

Közéleti előrejelzés
Kivagyi, útszéli, alázó

   Fordulatos esztendőnk 45. hete valahogy katonásra sikerült.
   "Bármekkora katonai erő, bármennyi szavazat is áll mögöttük, az igazság nem az ő oldalukon áll - mondta Deutsch Tamás, a Terror Házánál tartott hétfői megemlékezésen." Nyilván arra utalt, hogy annak idején Kádár mögött álltak a katonák, Medgyessy mögött meg a szavazatok. Ha valaki egyenlőképpen vélekedik az egykori szovjet gyarmati hadseregről és mai magyar nép többségéről, az az ő baja. De nem ártana végre tisztázni: az, hogy az MSZP ma nem egy parlamentszéli törpepárt, a magyar polgári erők szégyene. Egy tucat évük volt arra, hogy mutassanak valamit, ami vonzóbb és hitelesebb, mint az MSZMP utódpártja. Talán nem elég a választási lufipolgárkodás. Végre utána kellene nézni, mik azok a minimális normák, elvek, viselkedési szabályok, amelyeket be kellene tartani ahhoz, hogy legalább polgári jellegűnek mondhassunk egy embercsoportot.
Deutsch székesfővárosi elnök úr reményét fejezte ki, hogy a november negyediki mécses-gyújtással civil hagyomány keletkezik. Biztos újdonság: bizonyos érettebb polgári körökben ez 1957-óta hagyomány volt a szocializmus éveiben. (Jóslat: ezt a "mécses"-t a jobboldal nem úgy érti majd, hogy jövőre esetleg méltányossági alapon, szigorú felügyelet mellett Mécs Imre is gyújthat egy gyertyát.)
   "Magyarország nem egy katonanemzet. 1456 óta nem nyertek egyetlen csatát sem…" idézte egy szövetséges ország nevesincs diplomatáját a The Washington Post múlt vasárnapi számában. Valahogy éppen NATO-szégyenkezésünk idején, a Medgyessy-Bush-talákozó előtt. Talán az lenne a legjobb és legolcsóbb megoldás, ha tartanánk magunkat ehhez az imidzshez.  Semmiképpen ne mondjuk meg, hogy - kis túlzással persze - ha az ilyen nyeretlen kis civil népecskék nem álltak volna a törökök útjába, akkor a leigázott nyugatról indulva ők fedezik föl, de legalábbis uralják Amerikát, és ma ezer méter magas mecseteket repülőgéppel döntögető keresztény terroristák ellen kellene hadat gyűjtenie az Amerikai Egyesült Iszlám Államok elnökének. (Egyébként csatát sokat nyertünk, csak a háborúkban vesztettünk, éppen úgy, mint az USA legutóbb Afganisztánban a setét erők ellen. Az 1456 sem igaz: nem is olyan régen a mai amerikai elnök papájának seregében küzdöttünk egy egészségügyi alakulattal, Irakkal. Győztünk. Nagyon, de nem eléggé.)
   A kormányfő szerint új fejezetet akarnak nyitni a magyar-amerikai kapcsolatokban. Jó lenne, ha az új fejezetben például az is szerepelne, hogy megállapodunk: az amerikaiak csak ugyanolyan számban utasíthatják el a magyari vízumkérelmeket, mint ahányszor mi akadályozzuk meg az amerikai állampolgárok beutazását. Nem tudom volt-e erről szó az örvendetes látogatáson, de az utóbbi időben egyre több hírt hallani arról, hogy az USA konzulátusán magyarokat aláznak. Például odáig merészkednek - most hallottam szem- és fültanútól -, hogy csak a nászútra készülő pár egyik tagjának adnak vízumot. (Jóslat: ez persze így is marad. Egészen addig, amíg az amerikaiakban végre föl nem dereng, hova vezet a sok kivagyi emberalázás.)
   "A jelenlegi kormány azzal házalja végig a világot, hogy elődje szélsőséges volt" - jelentette ki Orbán Viktor, miután sértődött találkozót tartott egykori kormánytagjaival. Bár szinte bizonyos vagyok abban, hogy ilyesmit nem tett és tesz a mostani kormány, talán nem árt, ha ezt is tisztázzuk: az Orbán-Torgyán kormány nem annyira szélsőséges volt, mint inkább útszéli. Legalábbis ami a hangnemet, a demokráciáról vallott és megvalósított elképzeléseket illeti. És végképp nem gondolhattuk, hogy ezt még alább lehet adni egy bukás után.

November 9. (szombat) Ma nagyon jó dolga volt Milosnak. Négy nő, két pasi. Egymás kezéből kapkodták. Ő meg, mint valami barátságos kis császár, úgy fogadta a hódolatot. Gyakorlatilag reggeltől estig nevetgélt.
   Amúgy mással se telt a nap, mint hogy nagyokat ettünk. Jó az, ha jó emberek vannak itt, akik szeretnek eszegetni.
Én meg persze írtam a népszavás előrejelzésemet.
   Ja, és vettem pagodát. Ez egy különös növény, amit nem is értem, miért nem fraktálnak hívnak. Mert szinte tökéletes, három dimenziós fraktál. Az íze olyan, mintha karfiol és brokkoli keveréke lenne, de én inkább azért vettem, hogy nézegessem. Hibátlan forma, szinte olyan, mintha egy matematikus tervezte- és egy genetikus gyártotta volna. De nem is gondolom, hogy természetes módon fejlődött ki. Vagy az Isten tréfálkozik velünk. Mutatja, hogy ilyet is tud. Arra az esetre, ha nem szeretnénk a matematikát.
   Dávid ma is volt a tévében, magánál Friderikusznál a Naptévében. Rá is kérdezett, hogy a fiam-e. (Nem, mintha kedvelne Friderikusz. Sőt, mondhatnám, amióta egyszer a kultúra Torgyánjának neveztem, kifejezetten utál. Majd egyszer ide írom, miért mondtam rá ilyet.) Dávidnak volt egy jó mondása. Fridi kérdezte, hogy az életét is odaadná-e egy ilyen Greenpeace akcióban a környezetvédelemért. Azt válaszolta, hogy azt azért nem, de nagyon messze elmenne. Hát ne is adja semmiért az életét. Nem tudok ma olyan eszmét, dolgot, célt, ami annyit érne. Úgy látszik, ezt már ő is megértette. És ez jó eredmény huszonegy éves korban.

November 8. (péntek) Ma olyan különös, puha nap volt. Főleg Milossal. Például elaludt a nagy ágyunkon, a távfigyelő mellettem volt, de nem jelzett semmit. Azért benéztem, hogy meglessem. Meglepetésemre fölébredt és csöndesen játszott valami rongydarabbal. Meg is ijedtem egy kicsit, hiszen ha ilyen csöndes, akár az ágy szélére is kúszhat. Bár van ott egy fa perem, ami visszatartja, azért nem kockáztatom, hogy valamiképpen átmászik.
   Aztán ugyanilyen csöndes maradt, csak nevetgélt és minden iránt nagy érdeklődést mutatott. Például fölfedezte a fülemet. Hosszasan vizsgálta, tépte, sanyargatta, aztán fölfedezte a sajátját is, azt is huzigálta.
   Este megérkeztek a mamája barátai, őket is nagy érdeklődéssel fogadta.
   Dávid ott ült a tévében a Greenpeace-vitaműsorban. Este azon gondolkoztam, hogy milyen jó lett volna, ha akkor, amikor én voltam húsz éves, ugyanilyen akciókat indíthattunk volna. Pont az én életemre esett az az időszak, amikor az emberiség a legsúlyosabb környezetszennyezéseket követte el. Nem is tudom, hogy ezeket jóvá lehet-e tenni. Pláne, hogy azok folytatódtak itt is, a világ más tájain meg talán még brutálisabban. Nem tudom eldönteni, hogy késő-e föllépni, küzdeni. Talán nem.

November 7. (csütörtök) Tegnap este, illetve már fura dolog történt, mert megvadult a telefonvonal. Úgy hangzott, mintha az internetre kapcsolódáskor ketten tárcsáznánk, aztán csak a mással beszél jelzése jött. Kicsit kínos volt, mert el kellett küldeni a hócipős írásokat, és ezt a magvas naplót se és Milos Könyvét se tudtam föltenni. Levelezni se lehetett, persze.
Reggel viszont indultam az APEHbe, amit nem lehet örömmenetnek nevezni. Rendkívül érdekes utazás volt egy igazi kafkaságba. Először Juhász Károlyné fogadott a váci úton a Pest-megyei hivatalban. Igen kedvesen elmagyarázta, hogy ő ért mindent, át kell mennem a Kresz Géza utcába, önellenőrzést és számlavizsgálatot kell kérnem. Átsétáltam. Ott Kósáné Varsányi Krisztina fogadott, aki nem kevésbé kedvesen azonnal értesített arról, hogy ő első látásra fölismerte, hogy valami zűrzavar van, és nagyon úgy néz ki, hogy csakugyan nem tartozom. Ezt le is írta, meg azt is, hogy mit kell önvizsgálnom, aztán milyen papírokon kell bevallanom az önvizsgálat eredményét. Kaptam rá két hetet. Most kellene egy jó és nagyon megértő könyvelő.
   Az az érdekes, hogy megint megerősödött bennem a régi tapasztalatom: az APEHben többnyire rendkívül kellemes, szolgálatkész, mindenben segítő nők dolgoznak, de valahogy a rendszer mégis az adózó ellen fordulhat. Most például két pontot találtam, mindkettő embertelennek mondható. Az egyik az, hogy noha megérkezett a levelem, láttam is, hogy ott van a dossziémban, arra nem válaszoltak. A hivatkozás: vannak itt még tavalyi levelek is, amikre nem válaszoltunk. De akkor miért indul be a végrehajtás? Mert a gép kiválasztott. Azért ez nem egészen normális dolog. A másik: kérdezem, hogy a végrehajtás megkezdése előtt miért nincs egy utolsó figyelmeztetés? Hiszen aligha akad olyan hülye, aki nem megy be azonnal, ha egymillió fölötti letiltásra számíthat. Hátha valami tévedés van, hátha elakadt valami a kommunikációban, mint az én esetemben. Mert nincs. Csak. Ettől lesz egy kedves és normális emberekből álló hivatalból egy nagy kafkaság.
   A hét végén iratkeresés és kérvényírás, hogy halasszák el e letiltást, aztán könyvelőkeresés.
   Ma kaptam egy Budapesti Napot, benne a kisfiammal, mint Greepeace aktivistával készült interjúval. De ez nem volt elég: este megláthattam, ahogy Sajóbábonyban a vegyi gyár elé van bilincselve. Érdekes: büszke is vagyok rá, és féltem is. De inkább büszke. (Ott a van a képen jobbról az első hordó fölött, a Greenpeace felirat alatt.)
   Persze én már hónapok óta tudom, hogy készülnek valamire, de becsületére legyen mondva, még nekem se mondta meg, hogy pontosan hol és mikor tüntetnek. Csak azt tudtam, hogy egyszer eltűnt három napra és valami erdőből jelentkezett, ahonnan a gyárat figyelték.

November 6. (szerda) Ma tanítani voltam és egészen elégedetten jöttem haza. Érdekes, hogy a szakma folyamatosan aggódik, mert közvélekedéssé vált, hogy a mostani generáció nem nagyon tud írni. Ami egy baromság. Nagyon ügyesek. Semmi baj velük, csak foglalkozni kellene az írásaikkal. Ez persze egy kicsit macerás. Meg feladatokat kellene adni nekik. Meg gondoskodni kellene arról, hogy legalább egy minimális szinten meg tudjanak élni abból, ha dolgoznak.

Olyan alapvető katonai képességek hiányoznak Magyarországon, hogy még más NATO-tagállamok sem igen tudnának megvédeni bennünket megfelelő háttérbázis híján - nyilatkozta a Népszabadságnak Juhász Ferenc honvédelmi miniszter.

Ki ellen?

Csak ebből nehogy az legyen, hogy utoljára a Varsói Szerződésben bízhattunk. Soha senki nem is gondolta, hogy Magyarországot meg lehet védeni. Soha senki nem is bírta megvédeni - legalábbis az utóbbi fél évezredben. De szerencsére most a kutya se akar ránk támadni. Mindenesetre jól vagyunk, nem tagadhatjuk le, hogy magyarok vagyunk: légben utántöltős, tehát nagy távolságú támadásokra alkalmas gépekben gondolkozunk, miközben egy igazi harci gép meg se tud fordulni az országban. Talán egy kicsi hadsereg kellene, kicsi fegyverekkel, ahogy az ez kicsi, de nagyon békés néphez illik. Az, hogy a NATO elégedetlen velünk, nem is csodálható. Bár talán egy évtizede lett volna alkalom arra, hogy a NATO úgy döntsön, megállapodik az oroszokal: a balti államoktól Bulgáriáig, Ukrajnától Svájcig legyen itt egy hatalmas fegyvermentes, semleges terület. Ma nem lennének gondjaink az egészségüggyel és az oktatással, nem kellett volna aljas módon kiszipolyozni a nyugdíjasokat, kihagyhattuk volna a Bokros-csomagot, és azzal a reménnyel léphetnénk be az EU-ba, hogy néhány rövid év alatt csakugyan behozhatjuk a hátrányunkat. Azért nem szabad lebecsülni a veszedelmet! Most például a NATO legfontosabb erői azon mesterkednek, hogy megtámadjanak egy országot. Szerencsére bizakodhatunk: talán Medgyessynek van annyi esze, hogy egy szakaszt se küld majd Irak ellen. És így talán nem kell egy iszlám fundamentalista terrortámadás után ezrek életével fizetnünk a stréberkedésért.


A Fidesz szerint a köztársasági elnöknek kellene aláírnia a ratifikálás utáni, az EU-csatlakozásról szóló szerződést. A külügyminiszter és az integrációs államtitkár szerint azonban ilyen jogi aktus nincs is, a ratifikálás ugyanis az aláírás után történik.

Legyen aktus!

Ha nincs, akkor kell csinálni egy ratifikálás utáni EU-csatlakozásról szóló szerződést. Én egyenesen azt követelem, hogy ne is a köztársasági elnök, hanem maga Orbán Viktor írja alá. A Szent Korona tövében. És legyen tűzijáték is. Meg vízi parádé. Aztán mehet az irattárba. De legalább a tévé közvetíti és utána egy napig csönd lesz.


Indoklás nélkül felbontotta a Magyar Posta Rt. a Body Guard Hungary kft.-vel 2002 májusában speciális támadásjelzők szállítására kötött szerződését. A posta "a Fidesz kormányzása idején sietve megkötött, előnytelen szerződések közé" sorolta a támadásjelzők bérbeadásáról és üzemeltetéséről kötött megállapodást.

Hihetetlen

Nem is hittem a szememnek, amikor ezt a hírt olvastam. Ezek szerint voltak olyan cégek, amelyeknek a Fidesz kormányzása idején valami fölső utasításra előnytelen szerződéseket is kellett kötni? Talán valami Fidesz-közeli cégekkel? Lehettek ilyenek ebben a polgári országban? Vagy esetleg a postások voltak gyanútlanok, és az van a háttérben, hogy nem bekapcsolva vették meg őket, mert akkor azonnal támadásat jeleztek volna. A demokrácia ellen.

Szakmailag semmi sem indokolta az MTV alig két éve bevezetett arculatának lecserélését - állítja Bende Gyöngyi, a köztévé egykori szóvivője. A 2000-es dizájnváltás egykori projektvezetője, aki a választások előtt a Fidesz kampánytanácsadója volt, úgy véli, hogy a tévé új vezetése gyakorlatilag mindent rossznak tart, ami az előző kormányzathoz köthető, ezért a "jót is kidobják az ablakon". Tény, hogy a szakmai pályázaton győztes m1-m2 arculat épp az idén kapta meg többek között a Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének díját.

Köpködő

Ha valaki a Fidesz kampánytanácsadója volt, akkor fölkészülhetett volna arra a szemléletre, hogy minden rossz, ami az előző kormányzathoz köthető. Bár a mondatban van valami árulkodó: mi köze is volt az előző kormányzatnak a televízióhoz? Itt egy nagyon régi betegségről van szó. Sőt kettőről. Az egyik az, hogy a kormányok ösztönösen meg akarják szerezni a televíziót. Ha sikerül nekik, belebuknak. Ha nem, akkor is megbuknak, csak másért. A visszaköpködés pedig a lappangó kádárizmus jele. Akkoriban is minden bajunkért a Horthy-fasizmust okolták. Már régen belülről rohadtan lógtak a szocializmus friss hajtásai, de még mindig az úri osztályt leplezgették ádázul. Így van ez most is, csak nem kell olyan méreteset visszaköpni.


Ha az Európai Unióban elfogadják a rasszizmusról és idegengyűlöletről szóló keretszabály-tervezetet, szabadságvesztéssel büntethetik majd a gyűlöletbeszéd súlyosabb eseteit. Mivel a magyar szabályozás is ez alapján készül majd, a jogszabály módosítása után már nem csak a közösség elleni izgatást büntetik majd.

Használjuk ki!

Van még egy évünk, hogy jó nagyokat cigányozzunk, zsidózzunk, buzizzunk, uszítsunk és alázzunk. Ki kellene használni. Amúgy is nagyon feszült lesz ez az Európába való menetelés, valahogy le kell vezetni a sok idegességet. Aztán majd szépen kirittyentjük magunkat az EU-mennyegzőre, és attól fogva boldogan és kultúráltan élünk, amíg meg nem halunk. Vagy amíg nem akar roma kisebbségi önkormányzati tag lenni egy cigány.


Ötszáz milliárd forint kellene ahhoz, hogy lecseréljék az elavult orvosi gépeket és műszereket az ország egészségügyi intézményeiben. A kórházak többsége csak adományokból képes új berendezéseket vásárolni.

A pofátlanság

És akkor itt szeretnék megint emlékeztetni, hogy áfát és vámot fizettetnek például a gyerekek életét mentő készülékek után. Vagyis, ha egy alapítvány a szülőktől és a jóakaróktól összekapar nyolcmilliót, akkor csak hatmilliós gépet vehet, a többi megy adóra, vámra. Minden szociális ígéret, minden gyerekszerető politikai nyilatkozat pofátlan hazudozás addig, amíg az állam harácsot szedhet a szülőktől gyerekek életéért.

November 5. (kedd) Ma van az, hogy az égvilágon semmi nem történt velem, mert gyakorlatilag reggeltől-estig meséket olvastam. Még szerencse, hogy a végén már akadt néhány jó is köztük. Persze nem olyan egyszerű dolog ez, ha közben az ember egyedül van egy gyerekkel, mert a mamája elment valami munka után. (Egy rádióba. Nagyon szép hangja van neki.) Milos aludt ugyan kétszer húsz percet, de ezen kívül folyamatosan foglalkoztatott. Azért rájöttem egy trükkre: nem kell állandóan magamon cipelni, mert elég, ha állandóan újabb és újabb helyekre teszem. Például a járókában akár fél óráig is elüldögél a két lufijával. Azokkal kegyetlenkedik. Ütögeti és gyötri őket. Remélem jó sokára pukkannak el, mert nagyon lekötik a figyelmét. Aztán etetés előtt átrakom az autós ülésébe. Elszórakoztatja a sípom és az iránytűm, amit a cipelőfogantyúra tudok akasztani. Olyankor mosogatni is lehet. Csak az a fontos, hogy állandóan beszélgessek vele, meg esetleg énekeljek is. Bár az utóbbinak nem lesz jó vége: alighanem most rontom el a hallását. Az etetés negyed óra, de aztán még jön egy másik negyed, amikor kakil. Mindig etetés után pelenkázom, mert fél óra múlva úgyis újra kellene. Pelenkázás után kicsit mászkálgat rajtam, aztán vissza a járókába. Megint fél óra csöndes gügyögés és lufizás. Aztán elmegyünk kukucskálni, ami azt jelenti, hogy a fürdőszobában hírtelen benézünk a tükörbe. Azt hiszem, már tudja, hogy az a picike ember ő lehet, mindenesetre nagyokat nevet magán. Ezután meg lehet próbálni egy altatást, ami ellen tiltakozik, de öt perc múlva elájul. Fél óránál soha tovább. Aztán, ha fölébred, kezdődik elölről. Mondhatná bárki, hogy ez nagyon unalmas. És igaz is. De éppen ma vettem észre, hogy mennyire biztonságosan üldögél. És büszkén. Semmi az egész, most hatmilliárd olyan ember él, akivel ez már előfordult. És Isten tudja, hány szülő nézte ez a kicsit győztes, kicsit nagyképű mosolyt ugyanígy. Semmi az egész. Csak hát tulajdonképpen ennyi az, amiért élünk, és amiért érdemes.
   Tamara este telefonált, hogy (oda)haza ért.

November 4. (hétfő) Reggel arra ébredtem, hogy valami jeges nyál esik. Hónak nem mondanám. Én ilyenkor azt érzem, hogy azonnal elpusztulok. Pláne még be is kellett mennem a városba, a Népszava heti indító értekezletre. De gondolhattam volna, hogy hó lesz, mert este annyira levert voltam, hogy szinte megbénultam. Ez a meteopataság maga.
   A Népszavából elég gyorsan visszaértem - persze ma sem jelent meg, amit írtam, hanem csak holnap. Itthon nekiálltam volna meséket olvasni, de azt éreztem, hogy leesik a fejem. Bevánszorogtam az ágyig, és azonnal el is aludtam. Gondolom húsz percre, mert Milos is fölébredt és elkezdett sírni. Persze azonnal elmúlt minden baja, amikor az ágyon ugrálhatott, viszont aludni se lehetett.
   Fölvettem egy kis zenét Tamarának, hogy legyen mit hallgatni az úton. A Buena Vista Social Klubot meg Rubén Gonzálest. Már több mint egy éve ez a kedvenc zeném.
   Aztán visszamentem a városba, hogy Tamarát kivigyem a buszhoz. Kicsit korán értem, elmentem vásárolgatni a Pozsonyi úton. Benéztem egy csodás teaboltba is, és láttam, hogy ott ül egyedül Fiala. Illetve a kedves boltossal. Bementem, beszélgettünk egy jót. Akart hívni az új műsorába, de a gaz Neuman Gábor azt mondta neki, hogy ne hívjon, mert én lassan beszélek. Ilyen emberek lehetnek főszerkesztők a televízióban! (Nagyon szeretem Gábort, sokat dolgoztunk együtt. Sőt ő volt az, aki először hívott a rádióba, hogy a műsoraiban jegyzeteket mondjak. Fialával is így ismerkedtem meg. Hát elég régen volt.)
   Aztán kivittem Tamarát a pályaudvarra. Nem valami jó érzés, amikor az ember gyereke messze utazik. Sőt, mondhatom, nyomorúságos.

November 3. (vasárnap) Ma gyakorlatilag csak a népszavás jegyzetemet írtam, aztán pedig nekiláttam meséket olvasni. Egy terasz.hu pályázatra érkeztek, meg kell mondanom, melyik a legjobb, illetve melyek a legjobbak. Kicsit sok negyven mesét elolvasni, pláne, ha a többség rettenetesen rossz. Sőt, a pályázók a helyesírásra se ügyelnek.
Ettől aztán estére el is fáradtam rendesen - de talán valami front is jön. Teljesen zsibbadt az agyam.

Közéleti előrejelzés
Lepődés, világosodás, EUzgatás

   Viszonylag csöndesen és békésen alakult a 44. hét. Bár azért, hogy tudjuk, hol élünk, botrányos körülmények között lett elnöke a vasi megyei közgyűlésnek: a fideszes többség csak másodszorra tudta megválasztani jelöltjét, mert a frakció egy tagja a szocialisták emberére szavazott. Közben a képviselők komcsinak és horthystának nevezték egymást. (Jóslat: pár év, és már senki nem emlékszik majd e két szó jelentésére, ám ükunokáink is önfeledten használják majd őket.)
   Ennél sokkal kultúráltabban viselkedtek a fővárosi ellenzékiek, amikor kiderült, hogy a polgári összefogás budapesti listavezetője, Katona Kálmán úgy döntött, nem a Fidesz, hanem az MDF frakciójában foglal helyet. Mindenki lepődött. Katona azon, hogy a Fidesz "fő döntéshozója" Deutsch Tamást ajánlotta frakcióvezetőnek. Deutsch viszont azt találta lepetőnek, hogy a volt közlekedési miniszter a másik képviselőcsoportot választotta. Szerinte ez sérti a polgári frakciók közötti megállapodást. A Fidesz elnöksége is megütközött. Az MDF szerint, Katona nem követett el hibát. Én már kétszer csodálkoztam: először, amikor annak idején Katonát Orbán leváltotta, másodszor akkor, amikor ezután fideszes maradt. (Jóslat: egyre erősebb lesz az MDF. Valahogy mostanában jobban érti, mint a Fidesz, hogy mi is lehet az a polgári.)
   Nem okozott nagy közérdeklődést, hogy a KNDP-nek nevezett politikai múmiaság életjeleket mutatott a héten, bár valóságos pártevolúciós robbanás következett be. Pár hétig majd értelmezgetjük ezt a hírt: A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) elnökségi tagját és fideszes országgyűlési képviselőt, Varga Lászlót választotta a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnökévé az országos választmány. Ahogy látom, máris létrejött a polgári önuniópárt. Megoldódni látszik a jobboldal legnagyobb gondja: ha Varga úr - mint természetjogi személyiség - pártként jegyezteti be magát, csak bele kell lépni, és máris megvan az áhított egységpárt.
   A héten nagyot világosodott Makovecz Imre, a zseniális építész. Kijelentette: nincs is kettészakítva az ország. Sőt: szerinte a polgári köröknek a valódi baloldali értékeket is vállalniuk kell. Most jött rá, hogy a társadalmi megbélyegzés és címkézés minden formája tilos, bármelyik politikai oldal részéről érkezik. (Jóslat: a jobboldal hamarosan tudatja a lunpenproli néppel, mik is azok a baloldali értékek.)
   Ha lehetne, már rég kizárták volna Magyarországot a NATO-ból, írta Celeste Wallander biztonságpolitikai szakértő egy amerikai folyóiratban. Ő a belépés előtt vállalt kötelezettségek teljesítésének elmulasztása és az előző kormány antiszemitizmusa miatt tartaná indokoltnak Magyarország kizárását. "Magyarország elnyerte a NATO legkiábrándítóbb tagjának a címét, pedig voltak vetélytársai is" - mondta állítólag egy másik szakértő.
   Hogy az Orbán-Torgyán kormány antiszemita lett volna, ez egyszerűen hülyeség. Hogy esetleg volt antiszemita is abban a kormányban, elképzelhető. Az meg, hogy Orbán legalább egy antiszemitával sunyiskodva médiamutyizott, biztos. De milyen szakértő az, aki ebből ilyen messzemenő következtetéseket von le? Mindenki tudta, hogy hirtelen, felkészületlenül, bármit vállalva léphettünk be a NATO-ba, de csakis azért, mert szükség volt ránk - mint karéjországra - a Milosevics ellen indított háborúhoz. Ha tőlünk délre béke lett volna, még mindig ott tartanánk, mint az EU-val: kissé megalázottan, de azért bizakodva előszobáznánk. És még valamit, amit elfelejtünk emlegetni: ha az azokat a milliárdokat, amit a Duna hajózhatatlanná tétele, a hidak teljesen értelmetlen lerogyasztása miatt vesztettünk, haderőfejlesztésre költhettük volna, talán beábrándítóbbnak tűnnénk.
   Amint azt jósoltam, az EUzgatásban folyamatos lesz az orbánságos eszelés. Most az jött elő, hogy a kormányfő helyett az államfőnek kellene aláírnia a csatlakozásról szóló szerződést. Ráadásul állítólag az MDF egyetért a Fidesz elképzelésével, ami azt mutatja, hogy a kiváló jogász elnök asszonyt vagy nem értesítették erről, vagy nem figyelt oda. Már megint nagyon kandikál Orbán hatalmas bánata: nem az ő nevét lábjegyzetelik majd a történelemkönyvekbe. Ezért bosszúból mindent megtesz azért, hogy a lehető legkellemetlenebb belpolitikai helyzet, szinte választási-jellegű EU kampány alakuljon ki. Azt csak elképzelhetjük, miket mondana, ha pár évvel ezelőtt lennénk, és a baloldal javasolná, hogy ne ő írjon alá, hanem mondjuk Göncz Árpád. Tán még arról is törvényt hozatna, hogy a koronát magával cipelheti a ceremóniára. Tulajdonképpen Medgyessy azzal rémiszthetné meg legjobban Orbánt, ha - akár egyszeri esetre vonatkozó módosítással - lehetővé tétetné, hogy az államfő írjon alá. Megérné: legalább két hétig csönd lenne. Orbán magába roskadva próbálná kitalálni, hogy mi ebben a csapda.

November 2. (szombat) Tegnap este meguntam a folyamatos leszakadást, fölhívtam a Matávot, a kisasszony mondta, hogy megvizsgáltatja a vonalat. Reggel jóval nyolc előtt föl is hívott valaki, hogy akkor jönne. Nemsokára meg is érkezett. Ravasz kis műszerekkel megvizsgálta a drótokat, aztán bejelentette, hogy vonalhiba van, de nem a házban, hanem odakint. Úgy két-három órát dolgozott az oszlopokon, esőben, mire megtalálta. Egy kávét se fogadott el. Persze ő csak a keresőember. A javítók majd hétfőn jönnek. Az is lehet, hogy ezt se tudom föltenni addig, annyira bizonytalan a vonal.
   Amúgy nagyon üres nap lett volna, mert nem annyira jó egyedül, de jött Elmer.
   Jó nagyot beszélgettünk. Mi érdekes módon társalgunk: igazából a politikusok figyelmébe ajánlanám. Valaha szoros harcostársak voltunk, mert együtt utáltuk a rendszert. Gyakorlatilag együtt töltöttük az életünket, a legfontosabb emlékeink közösek. Nagyon jó emlékek. Miután a szocializmusnak nevezett rendszer elmúlt, én inkább balra tértem, ő meg tőlem jobbra jutott - bár nem elvakult, és kritikus hangon beszél azokról is, akikhez inkább húz.
   De föltűnően udvariasan beszélgetünk, hogy ne sértsük egymás meggyőződését. Mert annyit nem ér az egész, hogy minden odavesszen valami politikai vita miatt.

Ajánlat:

Miklós János képei

November 1. (péntek) Valami baj van az internettel, illetve inkább a vonallal, mert nagyjából három-ötpercenként ledob. És nem a szolgáltató, mert a Freestart is. Betelefonlátam, állítólag hamarosan megvizsgálják. Amúgy megdöbbentő, mekkora baj, ha nincs internet, vagy ha ilyen rosszul működik. Addig mesterkedtem, amíg - legalábbis ebben az értelemben - teljesen függővé lettem. Ki tudja, már hányan élhetünk így. Ha egy ügyesebb terrorista csapat kitalálná, hogy az egész internetet hogyan lehetne tönkreverni, gyakorlatilag megbénulnánk. Talán már milliók. De arra is kíváncsi lennék, mi történne, ha elvennék a telefonjainkat. Vagy a televíziót és a rádiót. Mert, miközben például szinte alig van olyan ember, aki ne gyűlölné a kereskedelmi- és a kormány-televíziókat, alighanem azt éreznénk, hogy megvakultunk, ha egyszercsak nem lennének. Kicsit hülye az ember.
   Milos elment a mamájával nagymamázni vasárnapig. Már előre tudom, hogy nem tudok majd éjszaka aludni, bármilyen álmos is vagyok. Nincs kiábrándítóbb, mint egy kisgyerek üres ágya.
   Tamara mégsem utazott el, mert nagyon belázasodott. Ennek kifejezetten örülök. Jobb lenne, ha itt lenne. Bár kicsit nagyobb, mint Milos, őt is ápolgathatnám.

   Olvastam egy nagyon jót:
A 38 éves Sri Lanka-i B.Wijeratne azzal bűvölte el az orvosokat, hogy felesége halála óta ő szoptatja kislányát. Egy hiperaktív hormonnak köszönhetően ugyanis szervezete tejet termel.
A 18 hónapos csöppség édesanyja halála után nem fogadta el a tápszereket, ezért etetése egyre bonyolultabbá vált. A csecsemő állandóan sírt, édesapja végső elkeseredésében saját melléhez emelte és szoptatni kezdte. Legnagyobb döbbenetére melléből tej jött. A férfit a helyi kórház orvosai is kivizsgálták és megállapították, hogy egy hiperaktív hormonnak köszönhetően szervezetében tej termelődik.

   Nem valami macsós, de el tudom képzelni.