POLISZACHARIDA VAKCINÁK
Meningitisek tipikus kórokozói elleni oltás A poliszacharida vakcinákat meningitis elleni vakcináknak is nevezik, mivel a gennyes meningitiseket 80% feletti arányban okozó három mikroba, a Neisseria meningitidis, a Streptococcus pneumoniae és a Haemophilus influenzae B elleni védekezést szolgálják. E mikrobák számos közös tulajdonságai közül (commensalismus, kizárólagos emberi patogenitás, légúti terjedés, stb.) leglényegesebb, hogy felszínüket tok (pneumococcus), illetve tokszerű anyag borítja be. A tok anyaga stabil, komplex poliszacharida, ami meghatározza a kórokozó szerotípusát, specifikus antigenitását, emellett azonban jelentősen befolyásolja a mikroba patogenitását, virulenciáját is. A poliszacharidák önmagukban gyenge antigének: a celluláris immunrendszert nem stimulálják (T-sejt independensek); humoralis immunválaszt is csak a 18-24. hónál idősebbekben képesek indukálni; a termelődő ellenanyagok IgM osztályúak maradnak, nem történik meg az IgG-re való átváltás; nincs immunmemória; nincs maternális immunitás sem. Az antigénhatás erőteljesen fokozható, amennyiben a poliszacharidához (hapten) kovalens kötéssel fehérjét (carrier, schlepper) kapcsolnak. Az így létrehozott, ún. konjugált antigén T-sejt dependens immunitást indukál; védettség már a 2. élethótól kezdve kialakítható; az immunitás erőteljes és tartós; IG osztályú ellenanyagok termelődnek; az immunmemória jól működik. A konjugálás előnyeit ez ideig leginkább a H. influenzae B elleni vakcinálásban sikerült hasznosítani. H. influenzae B (HIB) elleni oltás A H. influenzae két tokos változata közül (“A” és “B”) a “B” szertípus 95%-os gyakorisággal fordul elő; a tokanyag kémiailag pontosan tisztázott: poliribozil-ribitol-foszfát (PRP). A kórokozó részvétele a meningitisek etiológiájában az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedtet. Változatlan az akut életveszélyhelyzetet létrehozó epiglottitis, valamint a H. influenzae B okozta pneumonia jelentősége is. Asplenia növeli a fertőzési veszélyt. Act-HIBâ -ben (Pasteur-Merieux) a PRP-hez tetanus toxoid van kapcsolva. A konjugált oltóanyagok kiváló antigénhatásúak. A H. influenzae B okozta meningitisek előfordulását hatásosan csökkentették, a kórokozót a széleskörű oltásokkal egyes területeken szinten teljesen eradikálták A B típusú Haemophilus influenzae (Hib) fertőzés elleni védőoltá-sok első részletét 2 hónapos korban, a második és a harmadik részletét 4 illetve 5 hónapos korban kell adni. Több állam a beutazáskor megkövetelheti előzetes HIB oltás igazolását. Az oltások során komolyabb mellékhatásokat nem észleltek. Említésre érdemes, hogy ha a konjugáló fehérje akár diphtheria, akár tetanus toxoid, ezek mennyisége a vakcinában oly csekély, hogy antigénhatásra a diphtheria vagy a tetanus vonatkozásában nem lehet számítani. Figyelembe kell venni azt is, hogy e készítményekben csak a PRP-komponens a közös, a konjugáló fehérje más és más, ezért az oltóanyagokat nem lehet teljesen azonosnak tekinteni. Lehetőség szerint az alapimmunizálást egyféle oltóanyaggal javasolják elvégezni Ennek ellenére az a tapasztalat, hogy megkezdett oltásban másik vakcináról való átváltás az oltási reakciót nem súlyosbította, az ellenanyagválaszt pedig esetenként előnyösen befolyásolta. Hazánkban a PedvaxHIBâ (Merck Sharp Dohme) és az Act-HIBâ (Pasteur-Merieux) van forgalomban.
A PedvaxHIBâ (Merck Sharp Dohme) vakcinában a kapcsolt fehérje a N. meningitidis külső membránfehérjéje; az
Oltási naptár